Matt
Egy nem túl keskeny hídról nézve
gomolygó vászon a nyugtalan Duna,
kamionszélvédőkön lehetne
olajzöld örvényeit kikeverni.
A homokpad sársárgája, ahogy a pillérnél
költő galamb burukkol, kavicsok,
nedves kacsatollak a kilukadt szemeteszsáknál,
az iszap mattbronza, amit a csónakmotor kavar föl,
az elcsatangolt rosszcsont kutya zsömleszíne.
Fák törzsén a moha, a lúdbőrző víztükörre
rákötő, parttalan ég, a lágy szél ereje.
A nem túl keskeny híd felett esni kezd.
Irgalom és jóság.
Elhagyott ecset szálai
tisztulnak a parti kövek között.
*
Éjszakai kertben az ablakfény,
ami kirajzolja a ház homlokát.
A teret síkba oldó sötét.
Ahogy sün szuszog a fűben,
erdő és folyó mértani közepén.
Négykerék meghajtásos tolatás
a köves, keskeny hídra.
A repülő szélhez hasonló hangja vagy suhanó
műhold által visszavert, kóbor, lusta sugár.
Halak tátogása, sánta macska szemei,
állandó, belső kutyaugatás. Ösvény.
A sün motozása megint, és egy dongó bariton röpte.
A zöldalma zamata és a pad kényelmetlensége.
A harapás, amelyben elvész
a visszakalandozó figyelem.
*
Az égbolt tisztulása, ha az eső elvonult,
fogak friss nyoma az ártérben talált őztetemen.
Dögevők türelme, az első, éles napsugarak,
a test fölött lebegő, bizonytalan alakú bűz,
fűben a rozsdás szög, bizonyosság.
Kutyák csaholása távol, életté lett élet,
bakancs talpára ragadt, nyúlós sarat
mosni folyóba, a híd alatt.
(Megjelent az Alföld 2020/12-es számában, a borítókép a lapszám egyik grafikája, Lévai Ádám munkája.)
Hozzászólások