Éjtől éjig
Éjtől éjig az idő végtelen
eljátszani az üdvösséggel
s megküszködni a kárhozattal.
*
Alkonyodik. Odakint galamb-
csapat köröz szorgosan, siető-
sen, sűrű, zárt kötelékben.
Éles fordulóknál a legszélsők
megszaporázzák szárnycsapá-
saikat: le ne maradjanak:
fegyelmezettek, akár a katonák.
*
A galambok elülte után jókora
varjúsereg jelenik meg. Keleti
irányból napnyugat felé tarta-
nak: éjjeli nyugvóhelyükre. A
sereg magva, a derékhad sűrű
tömegben, erőteljes szárny-
csapásokkal tör előre, ám akad-
nak jobbra-balra elkalandozók
s lemaradozók is szép számmal,
sőt a tömeg elvonulta után is
látni – meg persze hallani – né-
hány késlekedőt: károgva kiáltoz-
za ki-ki a magáét a maga egyéni
módján. Portyából megtérő szi-
laj hajdúk, doni kozákok vagy
krími tatárok szabadcsapata.
*
Az a páros – sőt most látom csak:
hármas – csillag az égbolt délkele-
ti alsó harmadánál már napok óta
figyel rám az ablakon át. Azelőtt so-
sem láttam őket így együtt azon a
helyen. (Igaz: másutt sem.) Utóbb
félfüllel hallom: bolygók, talán a
Szaturnusz meg a Jupiter rendkívül
ritka együttállásának lehetek szem-
tanúja. Hamarosan eltűnnek arról
a helyről. S ez így lesz már mindvégig
az én maradék életemben.
Hiányozni fognak.
*
Íme: az éjszaka.
Vagy csak a Föld sötét fele?
Távol-Keleten a csukcs vadászok
már ébredeznek.
*
(Hogy miért épp a csukcsok? Hisz
lehetnének épp kamcsadálok, avagy
gold – más szóval nanaj – nemzetisé-
gűek is, akárcsak az Arszenyev könyve
nyomán készült Kuroszava-film
felejthetetlen, címadó főalakja:
Derszu Uzala. Nem is tudom.)
Szóval: a csukcsok már ébredeznek.
Akkor hát aludjunk – ha tudunk.
De nem tudunk.
*
…Buborék száll fel a mocsár mélyéről,
majd szétpattan hangtalanul.
Élet jele…?
Vagy csak a bomlást idézi…?
*
Ébren vagy alva?
Hanyatt úszom az éjszakában.
Hol érek partot?
*
…Még egy tempó… még egy tempó…
vagy elsüllyedni…
*
Éjjel is ébren,
nappal is alva,
egy kicsikét mindig belehalva.
*
Álmomban a várostól messzi,
két sivár, poros dűlőút találko-
zásánál eszmélek magamra,
egy épp ott veszteglő rozzant
teherautó kissé kapatos sofőr-
jét próbálnám rábeszélni: vigyen
be a városba. Az csak bólongat
szótlanul a volán mögött, ám
mire egy neki szánt ezrest sike-
rülne előkotornom, valami
váratlanul kiszippant az álomi
környezetből.
…Még most sem tudom eldön-
teni, hol volt jobb: ott messzi,
kinn a kietlen határban, de ép
tagokkal, vagy itt, a biztonság
falai közt – félig-meddig meg-
nyomorodva.
*
(Ez itt voltaképp egy télikert,
féltenyérnyi céduláim keskeny
papírparcelláira telepítve,
különféle hasznos meg haszon
nélküli veteményeim szedett-
vedett ágyásaival. Ültetgetem,
gyomlálgatom, öntözgetem
őket: a tavaszt hátha megérik…
…a tavaszt hátha megérem.)
Kecskemét, Megyei Kórház, VII. emelet, 2021 telén
(Megjelent az Alföld 2021/5-ös számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szabó Imola Julianna munkája.)
Hozzászólások