Újra lehajolván
Kollázs Pilinszky János naplóiból, töredékeiből
„És újra lehajolván, írt vala a földre.”
(János 8,8 – Károli Gáspár fordítása)
Ezt a levelet most olvassák
most
miközben írom
hát persze hogy postázatlan marad
még boríték se kell hozzá
legyen erőm a lemosolygottak
és megmosolygottak közé tartoznom
a nehézségben vigaszom
hogy így közelebb kerülhetek
a szerzetesi élet megvalósításához
sivatagos napok jönnek
levelenként kell félrehajtanom a puha erdőt
mindmegannyi seb
az állandó írás lesz a légköröm
mindent meg kell tüzetesen vizsgálnom
ami az eszembe jut
az írás már több is mint az élet
de az élet az írás számára kihagyhatatlan közeg
se tapadni hozzá
se futni előle nem szabad
magunkkal kell vinnünk akár a testünket
a konkrétumon át eljutni az abszolútumig
ez a szeretet kettős teljessége
alapérték Győrújfalu
akkor vágyódtam egy fehér papírlap után
itt van
azóta tudom milyen közel lenni a valósághoz
ha semmi másért
a szelídségért kell küzdenem
bal tenyerem kusza erőtlen vonalaival
akár egy bűnözőé lehetne
úgy szeretnék mindig írni
mintha egy halálraítélt volna a lektorom
ami reális mindig belül történik
engedelmessé
életemben a maximális engedékenységet jelenti
ami alapvető bizonytalanságomnak is megfelel
mintegy a csontjaimba van írva
minden kincsem egy zsebkendőbe belefér
nekem csak a leírt betűk maradnak
megtapasztaltalak Istenem
örökké közeledben kívánok maradni
örökké útban akarok lenni feléd.
(Megjelent az Alföld 2021/10-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Gál Boglárka munkája.)
Hozzászólások