Németh Zoltán versciklusa

Fáraók

II. Pepi

olyan intenzitással szoptatott
hogy
hosszában felhasadtak a mellbimbói
és dőlt
spriccelt a tej a bőre alól

felhasadt a mellkasa
és kilövellt a tej

sosem látta a szavak
másik oldalát
a harmadikat sem

és nem talált el sosem
a szavak negyedik csoportjához
amelyek

a királyi macska
minden héten leharapta egy ujját
vagy kiharapott egy húsdarabot

négyezer-huszonöt évvel később
a Kairó-Kachak vonalon égették el
a múmiáját
egy gőzmozdony kazánjában

körülbelül kilencvennégy méteren át
hajtotta a szerelvényt a test

minden év egyetlen métert

Dzsedefré

hét deka epigramma

ő a szeme mögül néz ki

viszik leadni a szívüket

a piramisba nyitott mellkassal
járnak

a kezével pumpálja a vért
a minisztériumba

az öléből még lóg ki
a csecsemő
de máris teherbe esett

a petefészekbe ágyazva
három- öt- és nyolchónapos
magzatok
vért adnak
a csatából hazatérőknek

II. Hudzsefa

kilép a sivatag jelentéstelenségéből
és átadja helyét a teleírt kőnek
a teleírt arcnak a teleírt szemnek
amelyet kővé változtat
puha szivacsos kővé
hogy visszatérjen a sivatagba
hogy ne a játékait hozza tenyerében
hanem az ajándékait

(Megjelent az Alföld 2023/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Dobokay Máté fotója.)

Hozzászólások