Fel(eség)tételesmód
Ha öregasszony lennél, azt mondanám:
„a világ legcsodásabb öregassznya”
– ez még vicces is lenne (kinek?!), de
Te nékem sosem leszel összeaszva.
Az én szememen, tudd, nem fog a kor
ki – bár dioptria számos:
szerelmem, látod (rágalom!),
a vaksággal határos.
Lelkesülnék ráncaidért,
ha látnám egyszer őket,
de hol van énnekem képzelmem annyi,
mely mámikát csinálhatna belőled?
Csak elnyúlik a szív kávéhabon, de
megmarad (csak ne kavard) a forma,
s nem sápad-lappad az ún. tartalom se
– rá se köpök az idő-hatalomra.
Ha vén fasz lennék, nem tudom,
az Adoniszt látnád-e bennem,
kinek egyéb becsvágya sincs, mint
hogy elvárásaidnak megfeleljen(?).
Ha minden másként lenne, s látnánk:
egy gigacsapás mindent romba dönt,
diadalmasan túlélnének mindent
a makacs tények, mint a sziklatömb:
Tőled mindig elolvadék,
rajongom lépted, főztöd, asztalod.
Tekintsünk el attól (ezt nyomaték-
kal mondom), Édesem,
hogy amúgy meg vén fasz vagyok.
(Megjelent az Alföld 2024/6-os számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Száler Tímea vegyes technikájú munkája.)
Hozzászólások