Fordítsak netalán újra Anakreónt?
Fordítsak netalán újra Anakreónt?
Pár bordal fölüdít. Fölvizezett aszú
párlatmézeitől illatosult a lég:
hűs nosztalgia-térerő
árad szét, s a kevély hangszer örülni kezd.
Nagy szőlőlevelek nőnek a ház fölé.
Túlzásokba eső, dús vegetáció,
filmekben se lehetne szebb.
Burjánjambusokon andalodó zenét
hergelt vadra a mély és militáns öröm.
Támad szinte a vágy, s lelki göröngyökön
úthenger lesz a könyvtekercs.
Nyűgözzél le, derűs férfidelírium!
Hirdesd ösztöneid szent igazát, erő!
Tréfálkozzanak őskajla szilénoszok
részeg kentaurok között!
Átváltozni kegyes rendelet és szabály.
Szépséged hihetetlen dithüramboszát
zengem, bárha tudom, vicces, ahogy szemed
tükrében keresem magam.
Szkolionok
Pallas Tritogeneia, védd a verset!
Dúlt városfalait ne érje szégyen!
Fura rom ma, süllyedező,
archeológusoknak kitalált terep.
Antik képzeletem jövő időben
gondolkodva teremt utópiákat.
Paradigmaátemelő
sánchidainkat óvd, szép szimuláció!
Nézd víg kedvvel a versmakett-világot!
Törpült érzelemáradat, parányi
hedonista hübriszek és
törpe katarzisok tág terepasztalán
nem mozdulnak a sablonos szereplők.
Nem mozdulni öröm: megérted egyszer!
Csak a változatlan idő
ér valamit. Kövülj bár bele, érzelem!
Szapphó-szkolionok
Jöjj hozzánk, te nagy istenasszony, itt vár
tömjénfüsttel a földiszített oltár!
Lugas is van és a tömény
giccs se hiányzik, oly camp ez a kis liget!
Megvan minden igényes attribútum
ahhoz, hogy stilizálva édelegjünk.
Ez a forma is csodaszép:
többmenetes gyönyört sejtet a dallamív.
Ocsmánynak hat a testi vágy, ha tompa.
Pornográfia színarany keretben.
Puha női ölbe vesző
nyelv, ha beszélni vágysz, mámorosan beszélj!
Transzcendens hozadékaid dicsérem,
élő szex! Ne feledd a lelki dózist!
Patakágyra rózsaszirom
hull: a szemed finom héja fölé a csók.
Egy költőre
Túlterhelt soraid kurva unalmasak.
Dib-dáb ötleteid aljzata süppeteg.
Tágas versmocsarak szintje fölé alig
nő egy kákaszerű virág.
Túlzó önmagaság! Isteni maghiány
tágas táptelepen. Bánts legalább, ha mersz!
Aknátlan pufogás, szőnyegezett magány:
célig nem jut a drogfutár.
Túlélős kritikán csámcsog a közbeszéd.
Langyos láttamokat rak ki a szép közöny-
istennő, s a kezén festi tovább vörös
körmét, mely töredezni kezd.
Lennél nagy, heteró bölény
Lennél nagy, heteró bölény,
láthatnád, hogy a gyors élvezet: áldozat.
Néznél kéjjel a völgy felé
mustrálgatva a sok völgyi tehén farát.
Roppant ösztöneid fölött
ott zümmögne a vad, sárga bögölycsapat,
szagló hímtagod árnya, mint
némult szikladarab esne a fű fölé.
Egy Radnóti-idillbe fúlt
nyárból jönne feléd némi decens remény.
Ifjú kedved alá ki rak
gyújtóst, s honnan a hő dunsztja, az ösztöné?
Mondhatnánk, hogy az istenek
tréfálkoznak, a rét vonzza idilljeit.
Állat vagy. S ez a szkript. Ne félj,
vágóhídra kerülsz, hív a futószalag.
(Megjelent az Alföld 2024/12-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Ulrich Gábor grafikája.)
Hozzászólások