A filozófia
A filozófia félelmetes,
nem hagy nyugodni. Rám tör éjszakánként,
hogy szíveskedjek gondolkozni végre
az általános igazságokon.
A részletek az ördög művei,
élvezni tudom, ahogy színesít,
el is borítanának, hogyha nincs
a messze látó filozófia.
Tudom, mindez nem is veszélytelen.
A filozófusok mind angyalok,
nincs testük, ezért nem akad beléjük
a horgom. Hálóm üresen csöpög.
A kenyeret kendőbe
Kis javítások, számlák, kényelem,
de ne féljetek: ez még nem bilincs,
ez csak a túlélés. A kenyeret
kendőbe bugyoláljuk, friss marad.
Az öröklött, háznagyságú rendszer
máig erőt ad. Törött fülű bögre,
évtizedekig szolgált megadóan,
meg se próbáltuk megragasztani.
A könyvespolchoz már alig merek
közel menni, vádló szavak potyognak,
mert nem olvasom őket, csak dagasztom
az állományt, a sorrend szétesik.
A számlarendezgetés némileg
rabságszerű, de mégis percnyi béke.
Inkább fegyverszünet. Nagy ez a ház,
csak esik, esik, esik szét a rendszer.
A páros események
Jobban emlékszel arra, mikor fölfelé
haladtatok: a páros események.
Viszont lefelé inkább egyedül,
lépcsőházban, sínen, domboldalon.
Ez alighanem természetesebb,
a gravitáció is besegít,
így lépésenként nyílik meg előtted
a város. Visszakapod magadat.
Pedig de jó lett volna úgy maradni,
mások birtokaként zümmögve, forrva,
mint kályha tetején a teáskanna,
amit valaki használ, valaki.
Fölfelé menet lihegés, remény,
ahogy szűkül a perspektíva, ajtók
kecsegtetnek tartós beljebb jutással,
egy használati tárgy tisztes helyével.
Ám reggel fokozatosan kinyílik,
süllyedsz, mint sikló hegyről lefelé.
Mögötted csukódó ajtók sora.
(Megjelent az Alföld 2025/1-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Árkossy István digitális grafikája.)

Hozzászólások