Articsókaszív

A jeruzsálemi articsóka magyarul csicsóka, tehát krumpli. Semmi levél, semmi szív.

Az articsóka alakjától is iszonyodik, ahogy a levelek körülölelik a belsőt, mint egy önmagát megevő szörnyeteg. A kényszeres szimmetriája taszítja, a fraktál, ami beszív és nem ereszt. Most, hogy újrakezdi az életét, ez is fricskának tűnik. Bezzeg a természet erőfeszítés nélkül újrateremti a tökéletes mintázatot a növényben.

Évtizedek óta nem megy olyan helyre, ahol esznek articsókát. Dél- és Közép-Amerika kiesett. A mediterrán térség és a Közel-Kelet szintén. Az Egyesült Államok nem valószínű, Ázsia kilőve, Afrika vagy nagyon Észak? Norvégiában tényleg csak lazacot esznek?

Élete legnehezebb repülőútja volt az a két és fél óra Bergenig. Felszálláskor vigasztalásképpen megjegyezte a mellette rettegő nőnek, hogy még jó, hogy a repüléstől fél, nem az articsókától. Hiba volt. Mint kiderült, az utastársa közlékeny gasztrotörténész, aki mélyreható előadást tartott a növényről (valójában a bimbóját esszük meg, mennyi ősi szimbólumot hordoz, a szívétől akár meg is lehet fulladni stb.). Négyszer próbálta meg udvariasan félbeszakítani, egyszer udvariatlanul, kétszer ment ki pisilni, míg beszélt. Végül egyszerűen betette a fülhallgatót, alvást színlelt. A nő látszólag zavartalanul duruzsolt tovább. Nem sokkal leszállás előtt útitársa megkopogtatta a vállát, és kinyitott egy papír világtérképet. (Manapság miért hord magánál valaki világtérképet?) Az ujjával mutatta meg, a világ hány pontján őshonos az articsóka (a mediterrán térség mellett például Kaliforniában, de a Földközi-tenger partvidékéről kivándoroltak magukkal vittél Dél-Amerikába, Peruban is elterjedt). Igyekezett megnyugtatni, hogy a japán articsóka nem szirmokból áll, neve ellenére inkább a csicsókára hasonlít. Nem akart ennyi mindent tudni az articsókáról, de már késő volt. A legrosszabb emlékeit hozta elő a földrajzi áttekintés.

Fiatal nyelvtanárként nyári táborokat is vállalt. Olasz-spanyol nyelvpárral természetesen néha el kellett utazni a kellemes tengerparti városokba egy-két hétre. Koszt-kvártély, napi négy nyelvóra délelőtt, nem olyan rossz felállás Valenciában vagy Bolognában. Egyik este gyanútlanul ült be a kollégákkal egy tengerparti bárba Andalúziában. Miért is gyanakodott volna, hogy éppen aznap változik meg örökre az élete? Iszogattak, rendeltek tapasokat is, ahogy ez ott szokás. Az egyik kolléga végtelen történetbe kezdett az anyja gusztustalan szerelmi életéről (nála fiatalabb, nős férfiakkal folytatott viszonyt, legtöbbször a férje tanítványaival). Nem is vette észre, amikor asztalra került a fogás. Akkor látott először articsókát elkészítve – a tányéron. Olyan volt, mint egy kibelezett csiga. A szállásig szaladt, csak ott hányta el magát. Egy életre beleégett az orrába a marinált étel olajos, savanykás szaga.

Hazajött, és ősszel mégiscsak szakmát váltott. Főzni szeret és tud is, a szakácsokat mindenhol keresik. Bizakodó volt, nem kell feltétlenül mediterrán étteremben dolgozni. Titkon bízott magában, ha szembenéz vele, felül tud kerekedni a rettegésen. Ez csak egy növény. A szakácstanfolyamon elő sem került, de ez nem nyugtatta meg. Az első félév végén erőt vett magán, és megkérte a férjét, hogy vegyen neki egy articsókát. De amikor meglátta a konyhapulton, percekre lemerevedett. Konyharuhával fogta meg, mint egy élő homárt, és bedobta a fagyasztóba. Csak akkor tűnt fel újra, amikor
a különköltözésük előtt kipakolta a mélyhűtőt. Csukott szemmel borította a szemetesbe.

A görög legenda szerint az articsóka (Cynara cardunculus) egy bántalmazott nőről kapta a nevét. A Cynara nevű nőt fürdés közben nézte ki magának – a legendásan kanos – Zeusz, elcsábította, istennővé változtatta és magával vitte az Olümposzra. A lány magányos volt a szent hegyen, ezért néha hazaszökött a szüleihez. Amikor Zeusz megtudta a dolgot, levetette a nőt az Olümposzról, és articsókává változtatta.

Alaposan átrendezi az ember életét, ha komolyan fél valamitől. A napi bevásárlási rutintól kezdve a szórakozást és a munkakörnyezetet is aszerint kell kialakítani, hogy ne találkozzon vele. Nincs helye a véletlennek. A híres nagyvárosi piacokon nehéz, de szerencsére itt fent északon nem árulnak articsókát a szupermarketben. Könyvesboltban minden vonatkozó kíváncsiság ellenére is távol tartja magát
az életmód és gasztronómia részlegtől. Utazási magazinok, ismerősök képnézegető beszámolói kizárva, a főzőműsorokat évek óta nem követi. Arról is le kéne szoknia, gondolta magában olykor, hogy otthon háttérzajként bekapcsolja a tévét. Egyszer késreklámban tűnt fel egy érett darab. Próbálta pagodakarfiolnak nézni, de már késő volt… Fölállt a szőr a karján, keserű lett a szájában a bekortyolt chilei Malbec. A randiappon megismert férfi arcán nem tükröződtek érzelmek, ahogy rápillantott. Gyomorforgató érzés, ha nem tudsz menekülni a rettegés elől. Néhány másodpercnek tűnt az egész. Annyira leesett a vérnyomása, hogy a homlokát le kellett tennie az asztallapra. Hangos lüktetés a fülben. Légzőgyakorlatok, meditációs mantrák. Mire visszanyerte a fókuszt, már pelenkát reklámoztak színes bőrű puttók. A randipartnere felhúzott szemöldökkel méregette az asztalnál. Fel sem állt. Nem baj, őt sem marasztalja éjszakára, határozta el.

A franciák azt mondják, articsókaszíve van annak, aki nem képes megállapodni, vagy túl könnyen szerelembe esik. Mert a növény pucolásakor a keserű külső levelekkel egy pici darab szívet is levágunk belőle. Így akinek sok a szeretője, sokfelé adja a szívét.

A megvetést már megszokta, van a kezelésére stratégia – mindenre van. Minden folt kijön, mindent be lehet szerezni, mindenre van frappáns válasz. Még nem kért olyat a főnöke, amit nem tudott volna teljesíteni. Kockázatos ez a szakma, már rég el kellett volna távolodnia a gasztronómiától. Nem csak a fóbia miatt. Megtapasztalta, hogy maszkulin, gátlásos, túlhajszolt világ ez, ahol csak akkor vagy valaki, ha kizsigereled magad. Bár Norvégiában nem része a kultúrának a kitárulkozás, pontosan tudja, hányan szenvednek emiatt. Az összes munkatársának komoly függősége van (pornó, nikotin, alkohol). Az éttermi konyházást nem lehet másképp bírni. Persze szakmailag kerülhetett volna feljebb. Vagy máshova. Kereshetett volna olyan éttermet, ahol többet fejlődhet séfként. De a válása után épp elég volt egy országváltás. Nem akart még ebben is bizonyítani: most elég, ha életben marad itt egy ideig. Nem kell rögtön megváltani a világot. Ezt is elismétli magában, mint egy szankalpát – naponta többször. A mindfulness-gyakorlat sokat segített, de a cigit még nem sikerült letennie. Legalább elektromos, de ebben a közegben már kínos dohányozni. Ez nem a nápolyi halpiac vagy egy bohém hely a Sohóban. Ez itt a nordic walking fővárosa, ahol szándékaik szerint a természet szentélyébe érkeznek meg a kipárnázott turisták. Ide protein kell és teljes kiőrlésű magvak. Semmi finomított termék, cukor vagy margarin. High end alapanyagok, de otthonos miliő. Nem kell a rongyrázás, épp elég drága az közepes hangvételben is.

Az articsóka egyebek mellett hasznos zsírmájra, epepangásra, serkenti az emésztést, jótékonyan hat a cukoranyagcserére. Már az ókortól különleges csemegének számított a lakomákon, a jólét szimbólumaként tekintettek a fraktális zöldségre – visszhangzott a fülében egy este.

Sosem gondolta volna, hogy itt köt ki.

Legalábbis a tavalyelőtti hajókirándulásig biztosan nem. A férje imádja a vízi sportokat, de arra azért nem tudta volna őt rávenni. Nagy nehezen belement hát a temzei útba. Direkt egy olcsóbbat választottak, puccos vacsora nélkül. Két óra nézelődés a hideg szélben, aztán mehetnek vissza a szállásra. Évfordulós kiruccanás Londonba kettesben. Éppen erre volt szükségük, kivéve, hogy nem egymással. Arra azért a legmerészebb rémálmában sem gondolt volna, hogy egy amerikai iskolás a lunchboxból előhúz egy csöpögő articsókaszeletet, és felé nyújtja. Mint valami groteszk horror. Milyen elvetemült szülő csomagol a gyerekének olajban áztatott articsókát hajókirándulásra? Az ájulás után még volt félóra a hajózásból. Miatta igazán nem kell megállítani a programot, érthető. Amikor kiszálltak, a férje már nem karolt bele. Innen világos volt, mi következik.

Voltak szép éveik, legalább a jelzálogot visszafizették, a gyerekek külföldön tanulnak. Kellemetlen arra gondolni, hogy őket mennyivel jobban szerette nála. Tehetséges, egészségesen törtető lányok lettek. Letagadhatják az anyjukat.

Valahol érthető, sosem láttak articsókát.

(Megjelent az Alföld 2025/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Tóth Kinga vizuális költeménye.)