Elégséges érettségi
Összeadni szégyellek
kivonni sajnálok
osztani utálok
gyököt vonni gyűlölök
hatványozni nem bírok
integrálni nem tudok.
Szorozni azt szeretek
de csak egymással
két negatívat!
Hűségeskü
Lovag Dulcinea krónikása
én
Lovag Dulcineát először
most látom
császári palotában vagyunk
fogadáson
én szörnyű zavarban
mint álomban
meztelenül
ő is egyedül
szólni hozzá
addig már senki nem mer
amíg a köztudottan közvetlen és nyájas császár
nem fogja karon.
De én nagy zavaromban
odalépek hozzá
mert hűségeskümet
itt végre gyorsan letehetném neki
merthogy én vagyok az.
Ő is feszeng
kezét a fejemre nem teszi
féltérdre előtte nem ereszkedtem
mert mindenki minket figyel
de ekkor megszólal mellettünk
a végtelenül közvetlen és nyájas császár:
Csináljátok csak végig rendesen
gyerekek!
És a fejemre teszi Lovag Dulcinea kezét
és féltérdre nyom a bal kezével.
Jéghidegek a másodpercek
amíg Lovag Dulcinea köhögni kezd
de a szégyene
hogy bizony tud társaságban
jókor köhögni
köhécselését gyorsan
őszintévé teszi.
Köhögni kezdek én is
és a szégyenem
hogy bizony letettem volna hűségeskümet
vállamon a császár kezével
őszintévé teszi
az én köhögésemet is –
egymás köhögéstől vöröslő arcán
a szégyen pírját csak mi ketten látjuk
közös most a titkunk –
a hatalom árnyékában
boldogan köhögünk
Lovag Dulcineával.
Összeveszés az ifjúsággal
Amikor harmadszor jártam a pokolban
végre tényleg megnyugodtam
mert most is ugyanúgy
találtam mindent
mint legutóbb
és azelőtt:
a sátán és összes serege
tényleg halott
ugyanazokban a csúfondáros pózokban
hevernek
kilógó nyelvvel
ugyanott
a pokol csíramentes porával belepve.
De ekkor
az ifjúságom
felvihogott
vagy felzokogott:
Te barom te őrült! Hát neked még
az a maradék józan eszed is elment?
Te próbálsz a pofámba hazudni?
Jobban ismerlek saját magadnál!
Belülről látlak te idióta!
Benned laktam! Mégis hogy
képzelted hogy még én is
beszopom majd a hülye mesédet
hogy nem vagy te függő
á dehogy!
Nem vagy te kényszeres
á dehogy!
Meg hogy te ide vissza nem jössz
negyedszer is meg századszor is
bámulni ezt a sok rohadékot
hogy mind meg van-e dögölve tényleg
te aztán soha
á dehogy?!
És áll és hallgat! Legalább valamit
próbálj már kinyögni! Egyáltalán
van neked bármilyen elképzelésed
arról hogy mikor lett
kóbor lovagból egy biztonsági őr
benned
belőled?!
Honvágy
Kit talál
mit talál?
Lesz-e még szülőbolygóján
az istálló előtt
felragyogó arcú ember
hogy szörnyen megöregedett majdnem vak lovához
titokzatos mosollyal odavezesse
őt
a Neptunusz pályáját elhagyva rátört fuldoklásszerű talán gravitációs tényezők együttes hatásával magyarázható zokogás miatt mégiscsak visszafordulót?
(Megjelent az Alföld 2024/9-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Versényi Anna grafikája.)
Hozzászólások