„Lovag Dulcinea életének krónikása”

Kemény István: Állástalan táncos. Válogatott versek és válaszok Hegyi Katalin kérdéseire Komoly fejtörésre adhat alkalmat, ha a Kemény István ötven- és hatvanéves születésnapja alkalmából kiadott kötetek táncosnőjét és táncosát próbáljuk valamilyen módon a kerek évfordulókhoz kapcsolni. S szintén némileg erőltetettnek tűnne az állástalan jelzőből is kiindulni e könyvek esetében, bár a költőség megközelíthető bejelentett munkaviszony…

Tovább
Megjelent az Alföld 2022. júliusi száma

Alföld 2022/7. Júliusi lapszámunk középpontjában Esterházy Péter áll: Darvasi László verse és Forgách András novellája előtte tiszteleg, Vincze Richárd tanulmánya, illetve Pataki Viktor recepcióáttekintő kritikája pedig az írásművészetével foglalkozik. Báder Petra és Bálint Péter az irodalmi állattematika Pedro Juan Gutiérrez regényében, illetve a népmesékben való megjelenéséről értekezik. Kilátó rovatunkban két interjút közlünk: Garaczi Lászlóval Vigh…

Tovább
Tankönyv az üres világ

Prae 2021/3. – Disztópia A Prae folyóirat 2014 utáni látványos vizuális arculatváltása (a valószínűleg financiális okokra visszavezethető képes tartalom kivonása) után talán még aktuálisabban köthető az 1968-ban Ray Browne által alapított The Journal of Popular Culture negyedéves periodikához. Az erőteljes tipológiai és tartalmi rokonság nemcsak azért fontos, mert a magyar folyóirat-kultúrában még mindig inkább csak…

Tovább
Az ifjúmarxisták köszönik a megértést

Kemény István Nílus című kötete a tavalyi Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Azóta a kö­tet már helyet kapott a Kemény-életmű összefüggésrendszerében, a kortárs ma­gyar kultúra vízrajzi térképén, s kis túlzással az eudaimonista térképen is. Elhe­lye­z­tetett a kánonban és az eladási sikerlistákon. Ami mindezekhez még hoz­záfűzhető, az egy kérdés: hogyan lehetséges, hogy egy, a Nílus címet viselő…

Tovább
Költészet és poszttruth

Balajthy Ágnes: Szeretettel köszöntöm Kemény István József Attila-díjas költőt, írót a debreceni könyvhéten. Először épp az előző mondatban szereplő titulusaidra szeretnék rákérdezni. Tóth Krisztinától hallottam egyszer, hogy ha nem irodalmárokkal kerül egy társaságba, nem szereti magára azt mondani bemutatkozásnál, hogy költő. Inkább üvegfestőként szokta megadni a foglalkozását, mert az olyan szakma, ami könnyebben elfogadható az…

Tovább
Kemény István versei

Autóspihenő, tábla „Utazó, jól nézd meg ezt a völgyet: Itt kezdődött az a tömegkarambol, Amit annyiszor láttál már máshol is, Itt rohant egykor bele a ködben Az első autóba a második, A harmadiknak semmi esélye nem volt, De a negyediket, ami le bírt fékezni, Csak az ötödik lökte a többihez, És a hatodik, ami öt…

Tovább
Halottként él a költő

Van, hogy a vers olyan szöveg, amely nem léphet el a valóságától – nem attól, amit tárgyal, amit mozgósít, vagy bárhogyan is, de szövegez, hanem írójától mint a szöveg legközvetlenebb valóságától. Van, hogy a költő felől indulunk, és van, hogy sosem jutunk egyetlen verssorig sem. Azért fontos ez, mert a szövegek, sőt akár egy költői…

Tovább
Ember, de nem valaki

(1) „A költő ember – de nem valaki. Vagyis egy senki. Az emberről, az emberhez, az embertől az Istenhez, sőt vissza; főleg ilyen dolgokról beszél. És általában ő az ember. A valaki viszont a prózaírónál kezdődik, és megy föl-föl, a táncdalénekese­ken át, egészen az amerikai elnökig”, írta Kemény István 1993-ban (Túlutazni Var­­sót = A Kafka-paradigma…

Tovább
Felnőni a vershez

A Tilos az Á! Kiadó kötetei eddig is üde színfoltot jelentettek a magyar könyvkiadás pa­lettáján, az idei könyvhétre szánt „16+-os” kötetük azonban úgy újszerű, hogy köz­ben a szó legnemesebb értelmében konzervatív, „értékőrző” vállalkozás. Pé­cze­ly Dóra szerkesztésében ugyanis egy olyan versgyűjteményt adtak közre, amely a kortárs költészet világába vezeti be a fiatal olvasót – „kapudrog a…

Tovább
Vérfarkas az álmok útján

(Az álom menetrendszerinti járatán a működés) Az Inkognitóablak Nagy Kata első kötete: mindössze harminckét vers alig ötven oldalon. Ez egyrészt imponáló, azt sugallja, alaposan megrostált anyaggal állunk szemben, másrészt – már a kötet ol­vasása közben és után is – felmerül, hogy ez talán mégis túl sovány. Szimpatikus anyag, mert nem akar mindent megmutatni – akár…

Tovább