Debreceni beszéd
A masszáddái erőd sziklamagaslatán
azzal érveltem Térey Jánosnak,
hogy ez a sor,
Masszáddá nem eshet el újra,
William Butler Yeats
legutolsó versének egyik sorával
(Those banners come not in)
titkos, bensőbb rokonságban
állhatna egy még meg nem született
magyar vers részeként.
Erre esküdnek föl avatásukkor
az izraeli hadsereg tisztjei,
Masszáddá nem eshet el újra, nem,
különböző variációkban
ez a sor Térey János Protokoll
című verses regényének
izraeli fejezetében vissza-
visszatér a főszereplő,
Mátrai Ágoston rossz
közérzetének barométereként;
a barátom efféle kollegiális tanácsokat
megfogadni sohasem volt rest.
Álltunk fönn az ókori erőd kopár,
napverte magaslatán, és
mutatta, a meredélyre bökött
hosszú mutatóujjával –
ott valami lángolt.
Ma
browningi hosszúversekre
biztatnálak. Január
legelején láttam Velencében
Veronese nagyméretű festményét,
de én barokkosan sokat írtam már
festményekről, és a műveltség ballasztja
valóban ballaszt, megtart az asztal mellett,
hol efféle dolgokról beszélgetni
szükségszerű, nem
pusztán szükséges
volna. Időről időre
mintha már melletted is
elárvultam volna,
de nem voltál az apám.
És ha a kellemesen elégikusból
akár a kellemest, akár az elégikust
kiveszem, úgy sérül a hangütés,
akár egy előadás a karmester
szívrohamával.
Nem
lehetsz egyszerre Nárcisz és Ekhó;
megszakításokkal legföljebb.
És amit a nárcizmus tükrödből kitakar,
akként maradsz te, mint Oidipusz,
Oidipusz, amikor már csak az egyik szemére lát;
módszereink változékonyak, de rövid-
távon is célszerű túlélésre játszania
annak, ki napra nap
sort sor alá kapar.
És tulajdonképpen képzavar
visszhangot várnia.
Veronesét bekérette a Szent Inkvizíció
velencei kirendeltsége, hogy megtudják,
mit keresnek barokkos ballasztként
a részeg német zsoldosok
az Úr utolsó vacsoráján.
Lakoma volt Lévi házában,
ahol mindenki megjelent,
aki számított s aki nem,
és rezidensként Jézus
volt a sztárvendég.
Mit akar az a figura vérző orral?
Elesett szegény.
A koncra leső udvari bolondot
miért ezüsttányérral
zavarja el a szerecsen szolgáló?
És mondjátok, melyik az erősebb állítás:
ezek itt mind megérdemlik az Úr kegyelmét,
vagy nem, nem érdemlik mind meg.
És akkor mégis van pokol.
Lakoma volt Lévi házában,
de a bor és kenyér átváltozása
bensőbb ügy maradt; valami vakfoltban
történt, egyenetlen felületű, matt
lencsében, szemközt a nappal.
Nem írom ezt tovább helyetted,
János.
I sat on the Dogana’s steps,
azt kell hinnem, Pound azért kezdte így a versét,
hogy ha elmész Velencében a Doganához,
elámulhass ott a Canal Grande tölcsér-
torkolatánál, hogy egy
kőhajításnyira Lévi házától
rácsodálkozhass, nincs
hová ülni, nincsenek
meg a lépcsők, és amit kezedben a könyvvel
látsz, mindenképp csak látomás;
a Bucintoróval vagy nélküle.
Nem vinne rá a lélek,
hogy megtagadjam
neveltetésünket, hogy beismerjem, kudarcnak
kell hinnem hosszútávra élesített állításokat,
hogy az asztal mellől hirtelen fölállva
fogalmam sincs, és sosem volt,
hogy kihez is beszélek.
Kinek Nárcisz, kinek Ekhó.
Ne kelljenek lábjegyzetek,
művelt nép.
(Megjelent az Alföld 2025/2-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, B. Nagy Gabriella linómetszete.)
Hozzászólások