Versek egy régi füzetből
Graffiti
(Rajz őszi tűzfalon)
Hol a pipacs már? Hol van a tünde,
a röpke?
Anyja, a koranyár fölvette,
fényben fürdette!
Hol a pipacs már, hol van a tünde,
a röpke?
Rozsdált levél a gyalogúton:
nyárfalevél, akáclevél.
Fölveszek, kezemmel fényesítek
egy didergő vadgesztenyét.
A hegyi úton nem jön ember senki,
csak az őszi szél szalad, beszél,
csukja, nyitja a kertkaput.
Ázik a hordó, ázik a puttony,
nem jön senki a hegyi úton.
Szüret lesz holnap, szüret.
Nézi a kád, a puttony, a prés
nézi a sápatag, pisla holdat.
S az égi nép is visszanéz!
Nézd, csak nézd,
csak lesd, nevesd:
a hegy tündére, egy lány jön az úton!
Őszi éjszaka, mellette alszom,
hosszú hajával betakarózom.
Graffiti
(Rajzok a tél falára)
Lovas-szekér: szalad-pörög a földre hullt
vadszederlevél, lovai:
síró szúnyogok, gebék.
Nyárról itt ragadtak. Szalad a
síró szúnyog a vadszederlevéllel,
szalad a lovas-szekér, szalad a hírrel:
hahó, hahó, lám itt a tél.
Kerekezik egy fázó legény felénk.
Itt a köszörűs, itt a köszörűs!
Kést élesítek, ollót fényesítek,
itt a köszörűs, itt a köszörűs.
Gyöngynyelű kisbicskát élesítek,
nagykést, bárdot, ti jó böllérek,
itt a köszörűs, itt a köszörűs.
Jönnek a bálok, jönnek a fényes
lakodalmas esték,
megélesítem a kést, legények, tessék,
itt a köszörűs, itt a késes.
Köszörült, hideg penge a nap-fény,
éles penge a szél, megérzed,
ahogy az arcod borotválja,
kiserked nyomán a véred.
Ott kerekezik a köszörűs, nézed,
ott kerekezik a köszörűs, nézed.
Lovas-szekér: szalad-pörög a földre hullt
vadszederlevél, lovai:
síró szúnyogok. Gebék.
Szalad a lovas-szekér,
szalad a hírrel:
hahó, hahó, lám itt a tél.
(Megjelent az Alföld 2025/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Tóth Kinga vizuális költeménye.)

Hozzászólások