Topolyán, az akkor még létező Jugoszláviában született, de már Szerbiában nőtt fel. Általános iskoláit a szülővárosában, a középiskolát Szabadkán végezte, és egyetemista korától él Budapesten. Pszichológus, drámaíró és költő – a történelmi és családi örökség összefonódásának, a rendezetlen múlt felfejthetőségének kérdései lüktetnek verseiben. Irodalmi munkássága rendre visszatér a pszichológiai szempontból is fontos problémákhoz, az idegenség érzetét kiváltó helyzetek megfogalmazásához.
A Vajdaságban jelenik meg debütáló verseskötete, a hangkeresés köreit a szerelmi líra területén bejáró, a szövegeket még középre központozva közlő Mosolyszakadás (2007), amely a határ innenső felén nem kelt különösebb visszhangot. Későbbi, kockázatvállalóbb és poétikai szempontból karakteresebb könyvei megjelenését viszont egyre nagyobb figyelem övezi. A családi miliő felidézése nyomán egy mozaikos felnövéstörténet bontakozik ki a Duna utcában (2011), amely az (ex)jugoszláv közeget és az országhatárok változását érintő dilemmákat egy vallomásos versbeszéddel ragadja meg. A határon túli magyar lét közösségi tapasztalatával összefüggő identitáskérdések felvetése e kötetet már a következetesen alakított költői életmű részének mutatja.
A szerző első, Jelentkezzenek a legjobbak! című darabját az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban viszik színre 2013-ban, néhány évvel később pedig megjelenik első önálló drámakötete is, az előbb említett mellett további két darabot közlő Vajdasági lakodalom (2016). A délszláv háború mindennapi tragédiáit drámai monológok segítségével ragadja meg a Halott nők (2017) című versgyűjteménye, amely már jelentős kritikai sikert arat. Nemcsak a háborús erőszak áldozatainak belső küzdelmeit láttatja nagy erővel ez a könyv, hanem azokról a társadalmi és családi viszonyokról is számot ad, amelyek korlátozzák a szereplők cselekvési lehetőségeit.
Az igazi áttörést, a szélesebb körű ismertséget a Háttal a napnak (2020) hozza el az életműben, amely az elhunyt apa korántsem idealizált alakját helyezi középpontba, miközben a jugoszláv háborús tapasztalatokhoz kapcsolódó tárgykultúrát és a testbe írt nyomokat költői képeinek fontos vonatkozási pontjaivá teszi. A könyv lényeges retorikai megoldása az „uram” szó többértelműsítő ismétlése, amely amellett, hogy egyfajta kötőanyagot képez az invenciózus versek közt, egy előrelendítő feszültséget kelt. A helyenként zsoltáros hanghordozású, megszólító jellegű versbeszéd hol körvonaltalanná teszi az apa, a társ és az Isten odaérthető alakját, hol pedig kifejezetten kiélezi az azok közt felmerülő eltéréseket.
A Három című (2024) összeállítás trilógiaként pozícionálja újra a Duna utca, a Halott nők és a Háttal a napnak költeményeit, előkészítve a terepet az életmű legfrissebb darabjának. A drámai monológok sorát nagyobb narratív szerkezetbe ágyazó Jég (2026) című verses regény egy vajdasági magyar család több generációra kiterjedő történetébe enged mozaikos betekintést. A huszadik század történelmi fordulatai, mindennapi kihívásai és örömei az élethelyzetek személyes hangú felidézésein keresztül, visszatérő szereplők közvetítésében válnak átélhetővé e nagyszabású vállalkozást olvasva.
Terék Anna nem tartozik a közlési dühtől hajtott, mindenütt és folyton jelen lenni akaró szépírók közé, ez lehet az oka, hogy magától sokáig nem, először csak külön felkérésre küldött verset az Alföldnek, így publikálhattuk először a mai magyar költészet csúcsteljesítményei közt említhető Háttal a napnak egyik kiemelkedő szövegét, az Állatot a 2018/7-es számban, és azóta rendszeresen közöl lapunkban írásokat. Eddigi pályája azt tanúsítja, hogy a társadalmi-történelmi meghatározottságokkal számoló, az egyéni szellemi adottságokkal jól gazdálkodó és mindenekelőtt a nyelvteremtő erőt mozgósító, következetes alkotómunka – a megfelelési kényszer diktálta kompromisszumok elkerülésével – a kortárs költészet hangzavarából is kitűnő, autonóm életművet eredményez. Öröm számunkra, hogy ez a tiszteletet kiérdemlő pálya az Alföld történetével még inkább összefonódva folytatódhat tovább!
(November 5-én a Debreceni Irodalmi Napok keretében, a Csokonai Fórum Simor Ottó Orfeumában ünnepélyesen átadtuk az idei Alföld-díjakat. Az Alföld folyóirat szerkesztősége 1978 óta ismeri el a lap kiemelkedő szerzőit ezzel a rangos kitüntetéssel, amelyet idén három kiváló alkotó és irodalomtudós vehetett át: Terék Anna költő, drámaíró; Eisemann György irodalomtörténész; Smid Róbert irodalomtörténész, kritikus. Az ünnepségen Terék Annát Áfra János laudációjával köszöntöttük, amelyet Lapis József olvasott fel, Eisemann Györgyöt Herczeg Ákos, Smid Róbertet pedig Fodor Péter méltatta. A díjátadót követően Lapis József beszélgetett a kitüntetettekkel. Az Alföld-díj nemcsak az irodalmi és tudományos teljesítmény elismerése, hanem annak a szellemi közösségnek az ünnepe is, amely évtizedek óta formálódik folyóiratunk körül.)
Fotó: Katona Ákos
Hozzászólások