ezotéria
tudtuk, hogy egyszer véget ér, tervezgettük.
vagyis nem tervezgettük, de erősödtünk,
ha bejön a nagy szakításpróba, elporol
bennünket az élet, akkor majd legyen
hozzá erő, bátorság egymást végleg elengedni.
nem ürügyek kellettek, nem egy vétlen hiba,
vagy ostoba hazugságon kapni a másikat.
nem is egy hétvégi nagytakarítás. régen minden
könnyű volt, kivitted porolni a szőnyeget,
ha szakadt, kidobtad, vagy bevágtad a kutya
alá. vettél újat, ment tovább a verkli.
súlytalan önhit, felhőtlen áldozatvállalás:
futószőnyeg, folyóméterárban.
ma pedig gyűjtögetünk, rettegünk egymástól,
de mit kezdjünk a sok kicsorbult csészével,
elvékonyult ágyneműhuzattal, feslett
kárpitokkal, nyikorgó székkel? tele a lakás,
kacatok, kapaszkodás, szétmálló stafírung,
foltozhatatlanul eltelt élet.
a felújítástól, akár a haláltól, szakadástól
mindketten rettegünk. ezoterikus szarokat
olvasok a neten, magányt űző praktikákat,
gyenge vagyok védekezni ellened.
felfogni jöttünk
végeredményben egyetlen realitás létezik,
nem iszok már bele a poharadba. széthulló
személyiségjegyek, szertefutnak a betanult minták,
akár egy csürhe, iszákos, kelletlen banda.
ripityára esik, ami földet ér. amikor nem esik,
böllérkés, magától áll meg a levegőben,
hogy vége van. végeredményben rúzsod
a poháron, ami létezik. meg a reszketés,
ahogyan elvérzik belőlünk az a nagy állat.
de hogy kéne végre elfelejtenem az öledet, szádat?
végeredményben egyetlen realitás létezik:
a kocsma, a magány, a lassú alvadás. magadra
nézel, még mindenki itt van, a lüktető vért felfogni
jöttünk, egy kint hagyott, ócska bádogedénybe.
telihold
vártunk, hogy szakadjon magától,
kimondtuk majdnem, aztán maradt
a csend. gyógyulni, nevelődni,
hol senki sem vádol, fellegek alatt
szakadozó tócsa ragyog. legelső telihold
az idei te vagy, gennyes januári gyülem.
feszít, éget, kifakad talán hajnalig.
farkasvonyító éjjeliedény, telitál.
sárgaréz szaga oxidált kilincseken.
becsorgó fények az ágak redőnyei
közt. oszló birtokok, telihugyozott
közterület, besárgult közvilágítás.
tiszta képlet, ki kéne mondani:
ennek a dalnak itt van a vége.
(Megjelent az Alföld 2022/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, L. Ritók Nóra grafikája.)
Hozzászólások