Távolodás a partoktól
– mit hagysz meg a végtelenségből
egy strandnak ha elhiszed
hogy már július megint
már megint július
és a dinnyék mind rosszak voltak
a tavak üresek
a folyók lomhák
a partok kiszikkadt öklein apró zúzódás
megmaradsz árnyéknak te is
járásod forróságot ont
homokot lélegzel
homokot lélegzel
töredékeidet lemázolod
ezekről a szobrokról majd senki se hiszi el
hogy színesek voltak
húsba markoló ujjak és egy menekülő váll
kihúzod ezt a részt az elbeszélésből
és a csempére helyezed a mozdulatot
így viszem magammal
amit itt kellene hagyni
amit itt kellene hagyni
annak mondd hogy a dobozok
még zárva vannak
a dobozokhoz nem nyúlt senki
a dobozok valójában nincsenek
csak elhitették velük
hogy legyen mitől félnünk
és ez is a július hibája
és ez is a július hibája
ha átszerkeszted a mondataimat
és kicseréled az igekötőket
és magaddal viszed őket egy másik kontinensre
ahol kétféle múltidőt használnak
ez a tetőterasz csak egy kifaragott oltár
ez a tetőterasz csak egy kifaragott oltár
amit sosem használtak
reggelente a szélben állok
hibiszkuszok leve csorog szemembe
és nem tudom hol van a közepe
most add oda a történeteket
most add oda a történeteket
amiket a kövek alá ástak el
amiket a szobrok belsejébe rejtettek
az üvegfalak mögé az orchideák közé
hogy megtanulhassam végre
a menekülés koreográfiáját
Sebhely
a sebnek piros vastag szája van
körben húsos foltok
ide ültettem az első magokat
ha elhagytam magamból valamit
egy kitalált nevű hajtással pótoltam
mondd aranyvessző kutyatej
egyiknek se fogom elnevezni a krátert
mondd mirtuszlonc
a sebnek lilás vékony szája van
megremeg ha túl közel érnek hozzá a turisták
és fotózni próbálják a repedéseket
a sebben apró csomók még alig láthatóak
atomnyi szorongás minden magban
amiből majd növény kapaszkodik felfelé gerincemen
szekvenciákra bontom fejlődésüket
hogy feljegyezhessem a szakaszokat amikor
ámor elindul psziché megnő
hogy mindig kicsinek érezze magát
helené megtanul énekelni
de csak a zuhany alatt mer
zeusz kitalál egy másik nyelvet
mindenki értse de senkit se érdekeljen
minerva beköltözik egy lakóparkba
megnöveszti a haját és bekockázza a napokat
amikor a seb zöldeskék száját felfeszíti a fény
és az emlékezet térré szelídíti
hogy oda járhasson megetetni magokkal
a régi galambokat
(Megjelent az Alföld 2023/9-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Imreh Sándor munkája.)
Hozzászólások