Oslo
Egy ceruzarajz három
középkorú nőről,
hosszú, hófehér ingben állnak
az oslói városháza előtt,
fejükön gyertyakoszorú.
Luca-napján szokás
a legszebb szüzeket
sorba állítani, hogy körbejárják
a város fontosabb helyeit
ünnepi dalokat énekelve.
Oslóban a legszebbek
a fehéringes aggszüzek,
a kokós kurvák, a heroinos hősnők,
akiket fényes nappal is
megkéselhetnek vagy lelőhetnek
egy szűz sikátorban.
Oslóban nagy pelyhekben hull a hó,
és a villamos csenget picit.
Az emberek Luca-nap reggelén is
munkába igyekeznek,
a gyertyakoszorú fényénél
halványan éneklő nőkről
tudomást sem véve.
Strömstad
1.
Már az is bizonytalan,
mikor költöztünk ide:
vagy 2001-ben, vagy 2003-ban.
Egyes források szerint hivatalosan
csak 2003-ban, mert akkor kaptuk meg
a bevándorlási hivataltól a papírokat.
De valójában 2001-től rendszeresen
megjelentünk Strömstadban –
mint a költözőmadarak,
például a darvak.
Igen, a papírokra sokat
kellett várni. Másfél évet.
Mivel a svéd hivatalok
rendkívül elodázzák
a letelepedési engedély kiadását.
Egy Opel Astrával érkeztünk
a békésnek látszó kisvárosba.
Megállás nélkül vezettük végig
a kétezer kilométert. Vagyis
valahol Hallandban, a lankákon
megpihentünk egy fél órára.
Azt az útvonalat jártuk be,
amit Domi javasolt
az egyik versében.
Mert az óránkat
szövegekhez vagy filmekhez
igazítottuk abban az időben.
Június három vagy négy lehetett.
Martin kocsiját feltörték,
a sztereót kiszerelték belőle.
Úgy lógtak ki a kábelek,
mint a madárbél,
amikor megérkeztünk.
A vaságyra vadrózsaszirmokat
szórtak, így vártak.
A konyhában pedig
egy hatalmas tál garnéla volt.
A koffereket, szatyrokat,
bicikliket lepakoltuk,
hogy a békések nehogy ellopják.
És végre aludtunk.
Másnap olyan szikrázó
napsütés lepte meg a várost,
hogy a napsugarak
kilyuggatták szemünket.
Anki teraszán grilleztünk,
emlékszem, karcos levegőben.
Kardigánban, dzsekiben
fagyoskodtunk, pedig nyár volt.
2.
Próbáltam kicselezni a hideget.
Szereztem egy borzas pulóvert,
kapucnija is volt. Borinak
ugyanolyat vettünk,
és kisétáltunk a tengerpartra.
Strömstadban mindig fúj a szél.
A napszemüveg ettől is véd,
meg a szúrós napsugarak ellen.
Amióta Csernobilban reaktor robbant,
nem tanácsos védőfelszerelés nélkül
sétálni a sugárzó nyári Strömstadban.
(Megjelent az Alföld 2023/10-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Fülöp Péter fotója.)
Hozzászólások