Ekloga az aggodalomról
Vergilius és Radnóti Miklós emlékére
Első pásztor
Aggodalom, mi a lényedet adja, barátom, a nyáron
és a hideg teleken, de miért van ez így, ki tudója?
Nyájad az itt legelészget a réten, a fűben, a csendes
Rákos vízénél, a patak partján, amikor kell,
s hallgatod ott a patak csobogását lantodat áldva,
és dalolásod az ősi patak viszi messzi Dunáig.
Második pásztor
Így van ez, drága barátom, a hangod igaz szavakat szól.
Lányomat itt nevelem fel a réteken élve, a másik
lányom messzi lakik már, és hazavárom a héten.
Van feleségem is, éj haja fürtjei közt van a kincsem,
csillagos éjjeleim vele töltöm. Az éveim immár
megszaporodtak. A pásztori verseim élnek a város
parkjaiban, meg a plázákban, hol a klíma csak ontja
északi, hűs levegőjét nyárban a télnek örökké,
és az olümposzi hegy se nagyobb már csúcsainál tán.
Első pásztor
Túlzol azért, de a munkád része ez, verseidé is.
Próbálj meg kevesebbet agyalni a léten, a lényeg
elveszik ekkor. Bízni akarj, feleséged is hajtja:
bízvást bízhatnál a jövőben, a kegyteli mennyben.
Második pásztor
Jó, igazad van egészen, az életet így lehet élni
és befogadni a szent adományait emberi módon.
Újra kihajtom a nyájam a rétre, a partra ma reggel,
szóbárányaim, íme, legelnek a hajnali csendben.
Szürke az ég, vagy aranyszín: áldani illik a tájat.
Walther von der Vogelweide versére
Mért tűnt el annyi minden, helyek, arcok, napok,
akár az eltűnt évek, akár a sok halott?
Látod, der Vogelweide, a sok-sok év alatt
az ember nagy kérdése még ugyanaz maradt.
Mintha egy vércse lennék, mi égen, fent szitál,
és már felülről nézném, mi dús és mi sivár.
De már nem vágyom vissza, a múltba nincsen út,
egy nap sem jön el újra, ha már bealkonyult.
Ott áll a régi házunk, miért mennék oda?
Nem csábít, hogy kövessem, porban lábam nyoma.
Ötven felé haladva, túl a gyerekkoron,
nézek a lányaimra, és nem kell más vagyon.
A hársak illatában két szajkó elsuhan,
keverve égi kéket abba, mi színarany.
Az óránk néha késik, és néha meg siet,
de mégis megvan minden: jajongani minek?
(Megjelent az Alföld 2024/6-os számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Száler Tímea vegyes technikájú munkája.)
Hozzászólások