Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Miklós Tamásnak A kezdetről beszélek, figyelj. Amikor reped, jössz; az a végszavad. Amikor morajlik a víz, amikor Héraklész-erejű árhullám ragad magával, visz, cibál, húz kifelé egy ismeretlen erő, lök előre, taszigál kíméletlenül, majd mint a dagályos tenger, húz, szív vissza a mitologikus idők grafitszürkéjébe, na, az a te időd, kicsikém; akkor jössz, nincs más megoldás.…
Tovább
Az utolsó pillanatban esik be, a többiek már rég elfoglalták a helyüket. Várakozásteljesen ülnek az üvegkalickáikban, nyelvek szerint csoportosítva, mint akik valami nyilvános tárgyaláson az ítéletükre várnak. Zuhognak majd rájuk a mondatok, mellékmondatok, jelzős szerkezetek, a kígyózó, széthúzott mondatrészek egyre szorosabban tekerednek majd a nyakuk köré, mígnem egy mondatvégre biggyesztett váratlan igekötő hirtelen végez velük.…
Tovább
Amikor Nádas Péter tavaly ősszel felolvasást tartott Világló részletek című memoárjából, még otthon, mielőtt elindultam volna a felolvasás helyszínére, eszembe jutott egy részlet a könyvből. Egy világló részlet. Hirtelen, valahogy kiragyogott abból a sűrűn kavargó masszából, és mutatta magát. Annyira mutatta magát, hogy noha még lett volna indulás előtt más dolgom, elővettem a könyvet, pontosabban…
Tovább