Ernst Goll

Ernst Goll alsó-stájerországi költő 1887. március 14-én született az akkor még kétnyelvű kisvárosban, Windischgrazban, szlovén nevén Slovenj Gradecben. Magánéleti problémái miatt, és nemkülönben, mert versei csak csekély szakmai visszhangra találtak, 1912. július 13-án, mindössze 25 évesen a halálba vetette magát a Grazi Egyetem épületének második emeletéről. Hátrahagyott írásait közeli barátja, Julius Franz Schütz összeállításában a berlini Egon Fleischel Kiadó rendezte sajtó alá 1912-ben. Az Im bitteren Menschenland (A keserű emberföldön) című posztumusz kötet azóta számos, köztük nem egy bővített kiadást is megélt. Forrás: 1749.hu / Kiss Dávid
Ernst Goll versei
Alföld, Szépirodalom Szerző: Ernst Goll

Esti béke (Abendfriede) S bennem ünnepi, nagy szentség éled,Holdfényes úton, hogy az este leszállt,Oly bő áldással térek meg tőled,Mint vecsernyéről, ki már békét talált. Miként csendes révek alkonyi mélyénA nappalszülte tarka óhajok,Megpihenek. Áldott vágyak vidékén,Álmomban kélnek most a sóhajok. Búcsú (Abschied) A Nap izzott és bukva ellángolt:Utószor borult Földanya keblére.Létem a szépség dicshimnusza volt,És a…

Tovább
Ernst Goll versei
Alföld, Szépirodalom Szerző: Ernst Goll

Nyárutó (Später Sommer) Ez a nyár végső hálaimája:Hol fülledt álmokkal telve most a lég,Halk pírba fordul lombkarimája,Habár az erdő még déli tűzben ég. Ezüstfelleg gomolyog a tájonS bukik a nap bűvkörébe boldogan –Fáradt kezünk nyugtatjuk egymáson,S szívünkön a szűk földi lét súlya van. Sirám (Klage) A mai nap is elszaladt hát,S hogy nem hozta üdvözlésed,Most…

Tovább