Esti béke
(Abendfriede)
S bennem ünnepi, nagy szentség éled,
Holdfényes úton, hogy az este leszállt,
Oly bő áldással térek meg tőled,
Mint vecsernyéről, ki már békét talált.
Miként csendes révek alkonyi mélyén
A nappalszülte tarka óhajok,
Megpihenek. Áldott vágyak vidékén,
Álmomban kélnek most a sóhajok.
Búcsú
(Abschied)
A Nap izzott és bukva ellángolt:
Utószor borult Földanya keblére.
Létem a szépség dicshimnusza volt,
És a vágy könyörgő kifejezése.
Az idő martján mosolygón nézem
Tovaúszó felhők rőt hajóhadát,
Mikor sápadnak a sötétségben,
Visszahallod vágyam végső sóhaját.
KISS DÁVID FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2025/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Gallai Judit Ágnes cianotípiája.)
Hozzászólások