Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld 2024/7. Verset Győri Lászlótól, Kukorelly Endrétől, Babiczky Tibortól, Szita Szilviától, Molnár Illéstől, Farkas Arnold Leventétől, Kiss Dávidtól, Fekete Vincétől, Kiss Lóránttól, Kürti Lászlótól, Fecske Csabától és Péntek Imrétől, drámát Márton Lászlótól, prózát Kollár-Klemencz Lászlótól közlünk. Tanulmány rovatunk középpontjában Jókai Mór alakja áll: Koós István az Egetvívó asszonyszív című regény kettős kódolását tárja fel, Kiss…
Tovább
Nyárutó (Später Sommer) Ez a nyár végső hálaimája:Hol fülledt álmokkal telve most a lég,Halk pírba fordul lombkarimája,Habár az erdő még déli tűzben ég. Ezüstfelleg gomolyog a tájonS bukik a nap bűvkörébe boldogan –Fáradt kezünk nyugtatjuk egymáson,S szívünkön a szűk földi lét súlya van. Sirám (Klage) A mai nap is elszaladt hát,S hogy nem hozta üdvözlésed,Most…
Tovább
Kettőezerhúsz Sosem láttam mégilyen békésnek a várost:téli fényekben fürdő arcok,rózsaszínné némuló gitárszó,galambszárnyak tompa repdesése. Akinek van füle, hallja. Idegenek, akiketa véletlen sodort ma össze,mosolyogva búcsúznak egymástól. Esto fidelis usque ad mortemet dabo tibi coronam vitae – egy több milliárd éves, fagyottkőszikla belép az atmoszférába,a Moszkváról kifut az utolsóNégyeshatos. Nyelvemlékek I. Eddig bírtam elnyújtani ezt a karácsonyt…
Tovább