Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
A szemünk előtt elvonulóról Nem gondolkodtam sokat, azonnal odamentem hozzá,bemutatkoztam, gyorsan le is tegeztem, pedig idősebb,akkor már sokkal idősebb volt nálam, mert egyértelműnektűnt már az első és utolsó találkozásunk előtt is,hogy már régóta egy másik időben van, és nem kezdtem elmondani, hogy valamikor a kilencvenes évek elejénhallottam először a verseit a Kossuth Rádió esti műsorában.…
Tovább
Erős voltam. Mondta az Öreg. Karja egészen lassan hanyatlott le, és csak egészen lassan tudta megemelni. Általában ez történt, elindult egy mozdulat, úgy tűnt, van benne lendület, vagy legalább olyan gyors lesz, mint bárkinél egy hétköznapi mozdulat, amikor valaki becsukja az ajtót, kiemeli a halat a folyóból, vagy csak felemeli a hamutálat, hogy a tartalmát…
Tovább