Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Tranzakciók V. álmomban: veterán kolibrim kalitkájánáljártam. hajszálvékony csőből potyogott száraz csőrébea nektár.álmomban: ahol már mindig tavaly van, olyan volta szobám.dáliadaráló a pulton, dúsan erezett szivacs,kőszín zakó a vállfán. a kereszthuzat munkássága,ha végül megmoccan. * kontakthibás csillag. parázslik, kihuny, föl-parázslik. * a bőröd egy ideig archiválja, hogy tiszta erőbőlmegszorítottalak. * kinyitja az ablakot, beereszti akallódó ékezetet.…
Tovább
Tranzakciók (I) a fa áteresztő pontjaiba nyomkodomaz ujjaimat.szivárogni kezd belém a növényiszorongás. átveszem az ág,a törzs, a gally csillapíthatatlan görcseit:vándorló dudorok iszkolnak ide-oda abőröm alatt.most uszítsd rám, kérlek, a kiéheztetett, radikalizáltrepkényt. • kovakövet viselsz karkötőben, gyűrűben, láncban tűzgyújtási tilalomidején. de miért? • háztartási robotok hóráznak a Vitéz Mihály téren csütörtök ésvasárnap délután. • poroltóval rohan…
Tovább
Búcsú Fecske Csabától Az ember, ha gyermekkorában idős barátokra tesz szert, az évek elpergésével egyre jobban érzi, hogy árvább lesz az árvánál: ifjúságának hősei a túlvilágon vizitálnak, ő pedig itt marad – a biztosnak vélt világ halványul – az emlékek, a felelősség és a megoszthatatlanság súlyaival. De ezek az én komor terheim. Akire viszont emlékezni…
Tovább
Vida Gáborral Korpa Tamás beszélget Kolozsvárról és az Ahol az ő lelke című regényéről Korpa Tamás: Az Egy dadogás története című autofikciód utolsó bekezdéséből megtudhatjuk, hogy a könyv elbeszélője nappali tagozatos egyetemistaként 1990. január 15-én érkezett meg Kolozsvárra, egy fémvázas hátizsákkal, bozontos hajjal, frissen növesztett szakállal. Idézem: „olyan voltam, mint egy geológus vagy egy magyar…
Tovább
Jelenés a Sorában és akkor a nyílt utcárólberepült, berepült a Sora nagyáruházba,berepült és vitorlázni kezdett a filigránalumíniumpolcok közöttegy sirály,leparkolt a tengerigyümölcsök pultján, de ügyet semvetett a vérvörös ikraszemekre,sem az ízletes makréla-pasztára, hidegen hagyta a szusibár,berepült, vijjogva, mint a mentőautó,tapicskoltnéhányat a szárnyaival, leparkolt, majdkönnyedénkimanőverezett az éjszakába,benyelte a senkiföldje, ez a hajadon,mi pedig álltunk,továbbra is csak álltunka…
Tovább
Input egy feléd nyitódó, szinte hangtalan mutatóujj, alig érzed, kijelöl. kis optikai szobád, az arcod, elsötétül kívül-belül. ha minden összeomlik, a szemedben kezdődik el. míg átvonul arcodon álmod éjjel, ezt a puha mosolyt vad vonások lepik el, ha ilyenkor ébredsz. rakódj le lépéseid alján. de ne pihenj a talpadban valahol. a lépések pontatlanok, tehát használhatók…
Tovább
Turniansky hrad (350 m) a kandallólapátra felsegítettem az izzó parazsat, és levittem a parkba. vártam, hogy ráhulljon türelmetlenül a hó. a parázs pezsgett, elevenen égtek el a hópelyhek. később a kastély háromszázhatvanöt szobájának összes derékig érő függönyét egyszerre mosták és szárították a tízhektáros parkban. hétszáz törékenységig dermedt, hófehér héj. séta olvadó réten: megkerültem a kastélyt.…
Tovább
Okrúhly laz (587 m) egy napokkal ezelőtti sóhaj mostanában ideérő szelénél nem ismerek szívszorítóbb csapdát. mikor a sóhaj már rég feloszlott, és a szélnek nincs is hová visszatérnie, ezért mindenbe belekap, csak félrefésüli találomra a fenyvest a telepített erdő végtelenül hosszú, didergő folyosóin. egy korábbi tisztáson a sóhaj útjában egy angyal állt, száj nélkül. nem…
Tovább