Daniel Warmuz lengyel műfordítóval Áfra János beszélget* Áfra János: A Térey János lírai életművéből válogató Przyszłość miodu (A méz jövője) című, a wrocławi J kiadónál megjelent verseskötetről (2024) a lengyel fordítóval, Daniel Warmuzzal beszélgetünk, aki 1987-ben született, Krakkóban él, magyar irodalomra specializálódott esszéista, műfordító és irodalomtudós. Korábban Kiss Tibor Noé Inkognitóját (2017), Berta Zsolt Kalefét…
Tovább2025/2
Szeles Judit versciklusa
Magaságyás Oslo és Göteborg között Húsz évig éltem a nyugat-svéd Strömstadban,Oslo és Göteborg között számkivetve.Sokat gondoltam akkora somogyi Diogenészre,és a hordóra, amiben éltönkéntes száműzetésben.Kopár gránitsziklákon napoztam,mint a partra vetett kövér fókák.Vártam, hogy elérjeneka makrélarajok. Örökkécsak vártam és vártam,de soha nem történt semmi.Aztán lett egy kertem,mint a filozófusoknak, ahol fű,virág, gyógynövény és krumpli nőtt.Nyaranta folyton gazoltam,hogy…
TovábbG. István László versei
Varratos ékszer Álmomban volt egy lányom. Azt magyarázta,hogy ha megszületne, nem tudnám a karombantartani. Aki a feleségéhez és az anyjához isragaszkodik, annak szívében a lányának márnincs hely. Hiányzik egy darabja, amiahhoz kellene, hogy elegendő fűtőanyag,örök ráfénylés keletkezzen, úgy kell elképzelni,magyarázta, mintha elkülöníthető lenne néhányszövet, amely jótékony radioaktív sugárzássalég, és elegendő muníció, halálom után is, hogyőt…
TovábbVillányi László verse
Közelítések két sor álomhoz szerelemtől ittasanvonatra szállnakbehunyt szemmel is látják egymástjegyüket nem kéri a kalauz akárha egy sziklának vetnék hátukats hallgatnák a tengert halomsírjaik alólnapfényre kászálódnak a hajléktalanokmegkóstolják a másik borátjobb időkön révedeznek akárha egy sziklának vetnék hátukats hallgatnák a tengert messzire hangzik vihogásukhirdetni kell a jókedvetkissé becsíptek az asszonyokaztán elnémítja őket a magány akárha…
TovábbÁgh István versei
A Kék Angyal Ha én mentem volna el, s te élnél,fölcserélődne időtlen magányod,veled történne, ami velem történt,s képzelődnél egy nagy találkozásról, tomboló nyárban készülnél, a nedveskendőt kebled és blúzod közé rejtve,de mintha szégyenkező tekintettelébresztenéd már ellobbant figyelmem, a Nagycsarnok erős vonzása hat rád,naponta jársz ott, s mindig visszaadjaa konyhakerti kaporszagú zsongást,és ihletet ébreszt a feladatra,…
TovábbAki megölte a Mikulást
Kukorica és zöldborsó. Most ő is olyan sunyin nézett körül, mint húsz éve a nagyi azon a karácsonyi vacsorán, az utolsón, amin még együtt volt a család, mielőtt a nagypapát elvitte a tüdőgyulladás, vagy inkább az, hogy a tüdőgyulladással be kellett feküdnie a kórházba: amikor bevitték, még nem tűnt sokkal súlyosabbnak, mint egy megfázás, mégse…
Tovább





