Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Hát így keletkezett az állam A férfiasnak képzelt életés más fölösleges beszédekfelelnek meg a szenvedélynek? Pedig a szenvedély csak hallgat,helyette szólnak nagyhatalmak,mindig kilesik az alkalmat. Az életesnek képzelt férfi,nem képzeled, hogy fogja tűrnia nő árnyékát rávetődni. A hallgatás a szenvedélyem,meg is jelent egy emlékérem,aztán egy új lakó az égben. Az érmen csak egy csukott száj…
Tovább
gyökérzet nyitott ég alatt Almának a rítus tartott meg,a fürdéshez hasonló, egyszerű rutin.ezeket az izmaimat eddig tényleg sosem használtam,lassan, óvatosan mozdítom a lapockámat,mintha egyetlen szárnycsapást sem tettem volna még.levelenként tapintom ki, fejjel lefelénövekszik bennem egy fa,gyökere a tüdőm két felében ereződik,lüktetésétől megérzem, hogy élek. egy kicsit távolabb az óceán nagy levegőt vesz.a szikla törött csontszilánk,…
Tovább
Sokáig csend vett körül, aztán egyszer csak tudtam járni, megindultam a rádió felé, és a kiszűrődő zene ritmusára nyomogatni kezdtem a csontszínű gombokat. Korán kezdődött. Első emlékem, hogy állok Kovács Jancsiéknál, akinek apja vagy az udvaron, vagy a kocsmában hegesztett, anyukájára a mosógép mellett állva emlékszem, ahogy néz bele a forgó centrifugába, ami egyre jobban…
Tovább
Esetem Fernando Magellánnal és az űrnyelvvel E-mailt kaptam a Magellán-ködből.Vírusgyanús szöveg, szólt a záradék,csak akkor töltse le, ha ismeri a fela-dót. A feladó maga Fernando Magel-lán, s így személyesen nem ismerhe-tem, de, kockáztatva a vírusveszélyt,letöltöttem az űrnyelvű szöveget, a-melyet a Google Translate ekkép-pen magyarított le számomra: Dezer-tőr patkány, bejártam nemcsak Világ,de is Világűr és Világidő.…
Tovább
Avagy egy életem és több halálom Szofi Márszóval Egércsapda Talán az egerekkel kezdődött minden. Nem egészen persze, mert előbb találkoznunk kellett személyesen, élőben is, de ez az írás bennem az egerekkel kezdődött. A többit is elmesélem majd, idővel. De amikor az utolsó egeret megfogtam a házban az intelligens csapdával, és hajnalban csak a kert végébe…
Tovább
Falak Dánielnek Hazafelé mégmegálltunk Athénban.Hideg levegő jött az égből,alattunk kihűlt a világ,álmában izzadt a gyereka hátsó ülésen, lábunkalatt morgott a város. Az üres fénybe néztem,nem volt semmia föld és a napközött. Száraz nyár,álltunk a negyven fokban,te a várost nézted,én meg bánkódtam, hogyfolyton elveszik valami,valami folyton hiányzik,mindenütt fény volt,marták szemema fehér falak. Bámultuk Athént, a levegőszikrázott…
Tovább