„Jókai volt az, akin igazából s a szó mélyebb értelmében megtanultam olvasni” – beszélgetés Szilágyi Mártonnal a 200 éve született Jókai Mórról és a Jókai-kutatásról

Idén 200 éve született a 19. század egyik legjelentősebb magyar írója, Jókai Mór (1825–1904). A Jókai-emlékév törekvéseihez kapcsolódva az Alföld Online műhelybeszélgetések formájában kíván hozzájárulni a 19. század világirodalmi rangú prózaírójának emlékezetéhez, az életmű elkötelezett kutatóit megszólaltatva. Sorozatunk harmadik részében Szilágyi Mártont, az MTA doktorát, az ELTE BTK XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi…

Tovább
Aki kiváló ember akart lenni – beszélgetés Kiss A. Krisztával a 200 éve született Jókai Mórról és a Jókai-kutatásról

Idén 200 éve született a 19. század egyik legjelentősebb magyar írója, Jókai Mór (1825–1904). A Jókai-emlékév törekvéseihez kapcsolódva az Alföld Online műhelybeszélgetések formájában kíván hozzájárulni a 19. század világirodalmi rangú prózaírójának emlékezetéhez, az életmű elkötelezett kutatóit megszólaltatva. Sorozatunk második részében Kiss A. Krisztát, az SZTE Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola doktorjelöltjét, a Fiatal Írók Szövetsége…

Tovább
A romantikus modern Jókai

Hansági Ágnes: Irodalmi kommunikáció és műfajiság. A Jókai-próza narrációs eljárásai a romantikától a korai modernségig Hansági Ágnes könyve Előszavában két kérdésfelvetést fogalmaz meg munkája koncepciójaként: az első, hogy „miként ragadható meg Jókai elbeszélő szövegeinek viszonya a romantikához, de méginkább a modernséghez”, a második pedig, hogy „a magyar elbeszélőpróza milyen hagyományrendjébe illeszkednek Jókai szövegei” (7.). A…

Tovább
„A 20. századnak aligha van olyan írója, akinek ne lenne valamilyen viszonya Jókaihoz” – beszélgetés Szajbély Mihállyal a 200 éve született Jókai Mórról és a Jókai-kutatásról

Idén 200 éve született a 19. század egyik legjelentősebb magyar írója, Jókai Mór (1825–1904). A Jókai-emlékév törekvéseihez kapcsolódva az Alföld Online műhelybeszélgetések formájában kíván hozzájárulni a 19. század világirodalmi rangú prózaírójának emlékezetéhez, az életmű elkötelezett kutatóit megszólaltatva. Sorozatunk első részében Szajbély Mihályt, az SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszék emeritus professzorát, az MTA doktorát, a szegedi…

Tovább
Most múlik pontosan?

Kerekasztal-beszélgetés a lektűrről Hansági Ágnes, Keserű József, Milbacher Róbert és Fodor Péter részvételével Fodor Péter: A lektűr fogalmában, a szó eredettörténetében az olvasás, olvasmányosság hangsúlyozódik. Az viszont, hogy mit is értünk olvasás alatt, nem is oly könnyen megválaszolható kérdés. Ha abból a megfontolásból indulunk ki, hogy a lektűr azért érhet el széles közönséget, mert olvastatja…

Tovább
Jókai, az ismeretlen ismerős

Hansági Ágnes: Móric, Mór, Maurus: Jókai Irodalomtörténésztől szokatlan „Jókai-életrajzot” publikált nemrégiben napjaink legaktívabb Jókai-kutatója, Hansági Ágnes: a már címében is játékos kis könyvecske ugyanis első ránézésre sokkal inkább emlékeztet lapozgatós gyerekkönyvre, mint egy tudományos szakmunkára. A rövid életrajzi epizódokat és rengeteg képes illusztrációt tartalmazó munka persze egyfelől nem is tartozik szorosan Hansági – folytonosan bővülő…

Tovább
Megjelent az Alföld 2022. júniusi száma

Alföld 2022/6. Júniusi számunk tanulmányai a 20. századi magyar költészet körében vizsgálódnak: Konkoly Dániel Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla, Karinthy Frigyes, Németh Andor és Tamkó Sirató Károly költeményeiben figyeli meg a telefon és a rádió megjelenését, Pataki Viktor Radnóti Miklós, Balogh Gergő Pilinszky János, Bakó Endre pedig Szabó Lőrinc egy verséről értekezik. Bakó Endre…

Tovább
Mélyfúrások egy labirintusban

Irodalomtörténeti szempontból a kortárs Jókai-recepció egyik legizgalmasabb tu­lajdonsága, hogy az életművel szinte mindenki foglalkozik a szakmából (és persze a szakmán kívül is). Hogy pontosítsunk kicsit: kevés olyan magyar kutatóhelyet vagy iskolát ismerünk, amely az utóbbi két évtizedben ne bővítette volna jelentősen a Jókai-szakirodalmat színvonalas munkákkal. Az ebből fakadó sok­szí­nű­ség a legkoncentráltabban talán a hagyományosan kétévente…

Tovább
A határ-szindróma

A tizenegy fejezetből álló tanulmánykötet előszavában a szerző az olvasó segítségére siet, hogy a címbe helyezett limes jelentését meghatározza, majd a „láthatatlan” jelzővel kiegészített terminusból létrejövő szókép feszültségét bontja ki, így ki­jelölve az összetett struktúrába rendezett írások közös nevezőjét. Ezek az irodalmi-kulturális jelenségek között rendre észrevehetetlenül meghúzódó határvonalak, amelyek lehetnek időben, szemléletben vagy akár mediális…

Tovább
A falu hozzáférhetőségének kísérlete

A magyar falu poétikái című, a Fiatal Írók Szövetsége 2016-os falu-tematikájú konferenciájának előadásaiból szerkesztett tanulmánykötet kérdésfelvetése – hogyan hozzák létre az irodalmi szövegek a falut, és milyen ábrázolási hagyományok alakultak ki az elmúlt két évszázadban – azért izgalmas, mert egyúttal arra is rákérdez, hogy mi a falu, és létezik-e még. S miközben a szövegekből e…

Tovább
A lelkesedés alkalmai

Fodor Péter: Nagy büszkeség, hogy idén is három kitűnő és a lappal régóta szoros munkatársi kapcsolatban álló szerzőnknek mondhatunk köszönetet az Alföld-díjjal. Beszélgetésünk a Debreceni Irodalmi Napok programsorozatának része, így adó­dik indulásképpen, hogy arra kérjelek Benneteket, a kultusz témájához szóljatok hozzá. Hansági Ágnes: A délutáni kerekasztal-beszélgetés során Kukorelly Endre azt mondta, hogy mindig kell valamiféle…

Tovább
Mihez kezdjünk Arany örökségével?

Az Arany-bicentenáriumot – legtöbbször kimondatlanul – jelentékeny mértékben a címben foglalt kérdés hatotta át, hisz a művészi és szellemi értékek megmutatása, szakszerű leírása, értelmezése funkcionálásának felismerésében nyeri el értelmét. E folyamat szempontjából éppen nem lebecsülendő feladatra vállalkoznak a kötet szer­kesztői (Górász Péter, Hansági Ágnes, Kiss A. Kriszta), mert rokonok, közeli barátok, ismerősök megnyilatkozásait, illetve a…

Tovább
Megrajzolt történet, elbeszélt kép

Bár a Dettikéről és más istenekről és A Völgy, írta Tárkony szinte mindenben kü­lön­böznek, mégis előszeretettel emlegetjük párban a két könyvet. Ennek nem csak az az oka, hogy mindkettő a Csimota innovatív, bátran kísérletező kiadói programjának köszönhette a megszületését. Feltételezhető, hogy az a verbális és/vagy ikonikus szövegek szintjén megszülető minőség tette kézenfekvővé a ro­konítást, amely…

Tovább
„Klasszmagyar”

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…

Tovább
Zavarba ejtő bőség

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…

Tovább
Jókai a „változékony” időben

A kötet végén áll Hansági Ágnes tanulmánya: A magyar Bouvard és Pécuchet – Egy ember, aki mindent tud? Meghökkentő ötlet: Flaubert utolsó, befejezetlen re­gé­nyéhez mérni Jókai Mór nem is igazán jelentős szatirikus kisregényét (Egy em­ber, aki mindent tud?) azon az alapon, hogy mindkét szöveg olvasható a „dilettáns” születését elbeszélő narratívaként. (A „dilettáns” ezúttal a modern…

Tovább