Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Gál Ferenc versei
87524
post-template-default,single,single-post,postid-87524,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Gál Ferenc versei

Ház körüli munkák

2.

Ez a fáradt méz a legjobb
napjaimra emlékeztet.
Semmi kedvem bő esőktől
hizlalt fűvel bajmolódni,
vagy a cédulákhoz.
Felvenni a fonalat, hogy akik
lelki békéjüket lombsátorban
vélik megtalálni, a kapunál
loholnak. Hogy a jellegtelen
kavics egykor szikla volt,
vagy éppen kidekorált oszlop.
Tény, hogy szopogathatom
az ízek hiányára hangolódva,
mielőtt az alátéten itt hagynám
az utánam jövőknek.
Néhányan talán majd rágcsálják,
mert nem szeretnek néma csöndben,
feszült izomzattal ülni, és ha késnek,
talán még én is rágom.

23.

Lehúzom én rólad
ezt a gyantacsíkot.
Cserébe hallgasd meg,
hogy átállítottam az órát,
a kivágott fenyővel kapcsolatos
tervem változatlan, sok minden
történik még addig.
Ma például kifüstölöm majd
a darazsat a postaládából,
holnap hajat vágunk.
A száraz évszakban a domboldal
mozgása lelassul, és a jövő héten
újabb naptár szerint marad el
a világvége. Ha kérdezed,
példázat-e, hogy a foltos bogarak
a lapáton sem eresztik el egymást,
csak nézek rád, vagy azt mondom,
nem az.

(Megjelent az Alföld 2018/2-es számában)

(Borítókép: National Geographic)

Gál Ferenc

szerző: Gál Ferenc
honlap e-mail
Gál Ferenc 1961-ben született. Legutóbbi kötete Az élet sűrűjében címmel jelent meg a Palimpszeszt-Prae.hu gondozásában 2015-ben.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések