Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Gerevich András versei
87625
post-template-default,single,single-post,postid-87625,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Gerevich András versei

Emlék

Bőrödön éreztem a geotermikus vihart,
ahogy a napkitörés gigantikus mennyiségű
részecskével, plazmaállagú anyaggal
szórta tele a Föld mágneses erőterét.
Megváltozott az arcod tompa ragyogása,
ahogy a magnetoszféra összekuszálódott,
és vörösen izzott a déli félteke fölött az ég.
Tekinteted emléke bőrömbe égetett
geomágneses napfoltvakítás.

Vacsora

Nyolcszázmillió naptömeg súlyával
a világűrre nehezedő fekete lyuk
bújt meg eddig észrevétlenül
az univerzum középpontjában.
Fényét hatszáznyolcvan-millió évvel
az ősrobbanás után bocsátotta ki,
és tizenhárom-milliárd év alatt
érte el a Földet: bőrödről verődik vissza,
és magába szívják a levelek,
a tölgyfa, a tavi rózsa, a spenót,
fotoszintézissel beépül anyagukba.
Salátát és almás rétest eszel,
beépül testedbe a sokmilliárd fényév.

(Megjelentek az Alföld 2018/3. számában.)

Borító/cover: Geomagnetic Storm In Progress, NASA, 2011 (Flickr)

Gerevich András

szerző: Gerevich András
honlap e-mail
Gerevich András 1976-ban született Budapesten. Költő, műfordító, forgatókönyvíró, a József Attila Kör volt elnöke, a Szépírók Társaságának volt alelnöke. Verseskötetei: Átadom a pórázt (versek, JAK-Kilátó, 1997); Férfiak (Kalligram, 2005); Tiresias’s Confession (angol fordításban, Corvina, 2008); Barátok (Kalligram, 2009); Tizenhat naplemente (Kalligram; 2014).

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések