Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Villányi László versei
88884
post-template-default,single,single-post,postid-88884,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Villányi László versei

Ajtónk fölött

A márciusi havazás reggelén ablakunk alatt tipeg,
szóra nyitja sárga csőrét: üres a madáretető.

Eddig kenderike, fekete rigó, énekes rigó, fakopáncs,
széncinege, barátposzáta, citromsármány, csicsörke,
tengelic, kerti geze, füstifecske mutatta magát.
Holnap kit várhatunk?

Köszönöm, hogy reggelente kertünk harmatos füvében
gázolhatok.

Hetek óta felderítő repüléseket végez udvarunkon
egy rozsdafarkú pár; ma fészket raktak ajtónk fölött.

Örökzöldet ültetünk, ha véges is örökségünk.

Gond nélkül

Hangosan kergetőznek a fecskék, nem zavartatják magukat,
bele-beleolvasnak a kezemben tartott Kosztolányiba.

Riadtan áll a kislány, egy tapodtat se mozdul a fióka mellől
mindaddig, amíg megérkezik anyja.
Esztergálás közben tanultál legtöbbet a költészetről, amikor
még nem gondoltál versírásra; arányosan kell közelíteni
az anyaghoz, éppen annyit elvenni belőle, hogy a kés nyomán
szigorúan tekeredjen a felesleg.

Tamariskafa, japán szentfa, alpesi hanga, csíkos pántlikafű,
ezüstös pampafű, babérmeggy, csillagjázmin, tűztövis, illatos
gólyaorr, tündérvirág, tűzgyöngyvirág: rájuk vár a kert.

Ha jól sejtem, a kék palicsi váza kicsinyített másában éppen
elférnek majd hamvaim, s gond nélkül süllyednek a mélybe.
Csak az a kérdés, fiaim hogyan juttatják el a folyó közepéig.

(Borítókép: cultura.hu)

(Megjelent az Alföld 2018/12-es számában.)

Villányi László

szerző: Villányi László
honlap e-mail
1953-ban született Győrben. Költő, 1990 óta a győri Műhely folyóirat főszerkesztője, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Legutóbbi kötete: voltaképpen (Vigilia, 2017).

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések