Szálinger Balázs versei

Nyitnikék

I.

A Benedek-hegyre Kálváriát kellett építeni,
Mert csak így lehetett megoldani a hely
Erkölcsvédelmi kérdéseket felvető
Helyzetét.

A hegy túl szép ahhoz, hogy ne temetkezzen bele
A népvándorlás szinte valamennyi mocska:
Germán, avar, magyar, tatár, török,
Végül az Istent végleg leúsztató Én, aki

A szentháromságot félkézre fogva egy
Ideje mindig egy másik énben áll meg
És hitet el magával múltat, jelent
És jövőt. Párszáz évente idetéved

Egy fiatal pár, csókolóznak.
Körbenéznek: hejj, mennyire tudna
Fájni ez a Veszprém idegen nyelvű
Feliratok mögött, új lakótelepekkel,

Átvett, átírt és hőkezelt várostörténelemmel,
A Várból kihaló nyugdíjasokkal,
Akiknek már rég nem hisz senki sem –
Megáll a pár, és ekkor a széncinegék

Előveszik a tavaszt, nyitnikék.
Mert mindenre van parancs, nyitnikék.
Róma azt mondja, szeress, Róma
Azt mondja, szaporodj, nyitnikék.

Amit kellett, valaki leszenvedte már,
Ez itt kálvária, ez bizonyít, és nézd csak:
Róma szeret, Róma nem küszködik, Róma
Áll.

 

II.

Veszprém városában újabb tavasz van,
Dorottya jól szorított, Julianna jól tágított,
Bálintkor hideg lett, Zsuzsannakor
Pacsirta szólt, ujjnyi jég volt Mátyásnapon,

Csak jót hozhat a holnap.
A hegyre ma mentek ki először mások is,
Nem csak szerelmesek. Nézd, ott egy kisfiú
Az apjával, madarat határoznak.

(Megjelent az Alföld 2019/10-es számában.)

(Borítókép: pandea.com)

Hozzászólások