Markó Béla versei

Mentség Azt hittem régen, hogy éppen fordítvatörténik minden, és egyre könnyebbenviselem idővel a szenvedést, legyen szóegy gyorsan múló testi fájdalomról,vagy pedig arról a kínzó hiányérzetről,amely mindjobban eluralkodik rajtam,hogy ma is elmulasztottam, és holnap isel fogok mulasztani valamit, amitfeltétlenül meg kellett volna tennem,de mondom, ez régen is így volt, csakhogyakkor még hamar túltettem magam rajta,újabban viszont…

Tovább
Markó Béla versei

Világítás Amíg vannak élők, terjeszkedik a temető is. Meredek domboldalon kúszik egyre feljebb, talán a mennyország felé. Hatvanhét éves vagyok. Négy évvel idősebb halott apámnál. De halott anyámnak még mindig gyermeke lehetnék, tizenhét évvel fiatalabb vagyok nála most is. Leguggolok, hogy megigazítsam a félrebillent virágcserepet, és amikor hirtelen felegyenesedem, furcsán megszédülök, érzem, hogy mindjárt elesem.…

Tovább
Befejezetlen történetünk

Egyre kockázatosabb vállalkozás az elmúlt évszázad történelméről írni. Ezt Rom­sics Ignác az utóbbi időben igazán megtapasztalhatta, hiszen olyan témákhoz nyúlt hozzá ismételten, amelyek nap mint nap indulatokat kavarnak nemcsak a történettudósok vagy politikusok között, hanem akár a kocsmaasztaloknál is. Meg­le­het, Mohácsról is szívesen vitatkozunk, de minden bizonnyal nem jövünk már düh­be tőle. Ezzel szemben Trianon…

Tovább
Markó Béla versei

Hátrahagyott ars poetica Csak közvetett bizonyítékaim vannak arról, hogy mit takar az éjszaka, egy-két részletet kideríthetek talán, amikor reggel a hegyek mögül felgyűrődik néhány szürke felhő, akár a szennyes ruha egy töredezett szélű hatalmas kosárban. A fiókban heverő súlyos kalapácsból és az összeszorított szájú harapófogóból próbálom kitalálni, hogy milyenek a szegek, amelyeket Krisztus tenyerén és…

Tovább
Markó Béla versei

Predesztináció Egykor az Úr a tenyerébe vett, és megpróbált saját arcára gyúrni, s már nincsen módom tőle szabadulni, ha felemel s kedvére nézeget, aztán csalódik, és a kínzott testet messze hajítja, pedig tudja jól, míg egy maréknyi sárért lehajol, hogy persze abba is lelket lehelhet, mégsem lesz más, mint akit eldobott, s ki élő volt…

Tovább
Markó Béla versei

Egyetlen világ           Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok, 1907, olaj, vászon,           244×234 cm, Museum of Modern Art, New York Nem több ez sem, mint elpusztítani mindent, amit még képzelhettél volna, s hiába nézel úgy egy festékfoltra, hogy feltárulnak Isten titkai előtted, amíg megtelik a vászon, hiszen ilyenkor…

Tovább