Markó Béla verse

Dirib-darab hazám

Szárnyalni odafent ma is?
Próbáltam így. Próbáltam úgy.
Nem sikerült. Más kotta. Más idő.
Költő, ne ébredezz! Aludj!

Ne lelkesülj! Ne testesülj!
Nem érdemes. Maréknyi por.
Maréknyi csont. Minek keresni hát?
Pacsirta nincs. Ki szól, mi szól?

Írtam volna Petőfi-dalt.
Pacsirtásat. Örömtelit.
De itt most fülemile a divat.
Csak esti énekre telik.

Törik-szakad. Dirib-darab.
Nincs nemzet. És nincs diadal.
Rég elcsatolták a csatateret.
Ki betakarna, kitakar.

Ünnepi töviskoszorú.
Ispán-kútnál istenhalál.
A kukorica idén is kinő.
Halhatatlan Krisztus-szakáll.

Gazdátlanul kering a szó.
Mind messzebb már a messzeség.
Fent csupa tűz. Szabadság. Szerelem.
De lent a földön van az ég.

Fennkölt, ki költ. Ám idelent
milyen parány! S hogy zakatol!
Mégis kiásnám tíz körömmel is.
Hátha ott van még valahol!

Mert kell a menny. Amit ígért.
S ami akkor sem teljesült.
Bár néhány pillanatra legalább,
mi lent volt, az is felderült.

Döglött pacsirta nyárshegyen.
Halott madár. Kozák pika.
Magára húzta, hazám, földedet
legjobbjaid legjobbika.

***

„de lenn a földön van az ég” – Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából az Alföld folyóirat szerkesztősége meghívásos költőversenyt hirdetett, melynek ünnepélyes díjátadójára április 12-én került sor az idén húsz esztendős Debreceni Költészeti Fesztivál keretében. Az első díjat Falcsik Mari költő, műfordító, a második díjat Kukorelly Endre író, költő, a harmadik, megosztott díjat Nádasdy Ádám költő, műfordító, egyetemi tanár és Markó Béla író, szerkesztő kapta.

A fölkért kortárs szerzőket olyan pályaművek elkészítésére biztattuk, amelyek megidézik, illetőleg a mai kor szemlélete számára élővé teszik Petőfi Sándor versvilágát. Az olvasók a 2023/7-es lapszámunkban találkozhatnak majd a pályaművekkel, addig is az Alföld Online felületén közzétesszük a nyertes alkotásokat.

Hozzászólások