Nádasdy Ádám verse

Jóval a szezon vége után

Petőfi emlékére

Nem reccsen, nem gyémántkemény a fagy:
a gyökérszagú levegő elég.
Tóparti séta, búcsúvacsora,
a gyertya is úgy jó, ha végigég.

Harsányan írt, imperatív színekkel,
ahogy a festő, Csontváry csinálta.
A szabadság, a szerelem piros,
a fű zöld, az ég kék, a szalma sárga.

Ez a tél sáros, öreg, suttogó,
a nád között a ködbe fut a stég.
A tó vize az eget kérdezi,
a válasz: átitató szürkeség.

Próbálom toborozni magamat,
vén tagjaimat, lelkemet,
figyelni arra: mi van odafönt,
és melyik pap lesz, aki eltemet.

Ő láthatott még egy-két kósza angyalt;
ahol nekünk nem látszik semmi rég.
Az ürességbe meresztjük szemünket –
igen, de lenn a földön van az ég.

***

„de lenn a földön van az ég” – Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából az Alföld folyóirat szerkesztősége meghívásos költőversenyt hirdetett, melynek ünnepélyes díjátadójára április 12-én került sor az idén húsz esztendős Debreceni Költészeti Fesztivál keretében. Az első díjat Falcsik Mari költő, műfordító, a második díjat Kukorelly Endre író, költő, a harmadik, megosztott díjat Nádasdy Ádám költő, műfordító, egyetemi tanár és Markó Béla író, szerkesztő kapta.

A fölkért kortárs szerzőket olyan pályaművek elkészítésére biztattuk, amelyek megidézik, illetőleg a mai kor szemlélete számára élővé teszik Petőfi Sándor versvilágát. Az olvasók a 2023/7-es lapszámunkban találkozhatnak majd a pályaművekkel, addig is az Alföld Online felületén közzétesszük a nyertes alkotásokat.

Fotó: Valuska Gábr / Magvető

Hozzászólások