Aki alszik, az
„Emlékezet s remény”
Petőfi Sándor: Pacsírtaszót hallok megint
Aki alszik, mind beborult
eget lát s vakító földet,
párnáját maga alá gyűri, hogy
legyen valamivel könnyebb.
Aki alszik, a helyén van,
Másik oldalára fordul
a test, kilát a testből a lélek,
test szuszog, a lélek lendül.
Aki alszik, épp eleget
lát, mert befelé látogat,
lát elég sokat magából, és lát
jól vagy pocsékul másokat.
Aki alszik, nem téved el,
mikor idegenbe téved,
szétnéz, néz a tükörbe, néz körbe,
visszakerül, ha fölébred.
Aki alszik, meghallja azt,
amit végképp nem akarna,
nem is lehet közelebb magához,
akit ez nem hoz zavarba.
Aki így alszik, tudja, hogy
már megvolt minden, volt elég,
volt fölfelé – de itt lenn illatos a kert.
De lenn a földön van az ég.
Aki alszik, elég ezen
a vadul összehányt máglyán,
átfüstölög, átúszik, átevez,
átmosolyog a halálán.
Aki eleget alszik, az
nem tér magához egészen.
Fölkel, kilép a kertbe. Semmi nincs.
Ez jó. Hogy nincs semmi készen.
***
„de lenn a földön van az ég” – Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából az Alföld folyóirat szerkesztősége meghívásos költőversenyt hirdetett, melynek ünnepélyes díjátadójára április 12-én került sor az idén húsz esztendős Debreceni Költészeti Fesztivál keretében. Az első díjat Falcsik Mari költő, műfordító, a második díjat Kukorelly Endre író, költő, a harmadik, megosztott díjat Nádasdy Ádám költő, műfordító, egyetemi tanár és Markó Béla író, szerkesztő kapta.
A fölkért kortárs szerzőket olyan pályaművek elkészítésére biztattuk, amelyek megidézik, illetőleg a mai kor szemlélete számára élővé teszik Petőfi Sándor versvilágát. Az olvasók a 2023/7-es lapszámunkban találkozhatnak majd a pályaművekkel, addig is az Alföld Online felületén közzétesszük a nyertes alkotásokat.
Fotó: Stekovics Gáspár
Hozzászólások