Tűnődések Á.-val a hajnali teraszon

Megvárja, amíg elcsendesedik a ház, valami zene szól még halkan, nem csak a mozgás szűnik meg körülötte, de az övén kívüli életek valamennyi egyéb jele. Előbb a házban lélegző lakások némulnak el, azután a szemközti épületek ablakaiban is sorra elsorvadnak a fények. Felesége ilyenkorra már többnyire elmegy aludni a lakás felső szintjére. Lábát öregesen bebújtatja…

Tovább
Zalán Tibor verse

Egy omlás fázisai Először kényszerítette térd re magában az embert A pál inkák tornyaiból ellátni a tengerig A partokon feh érlő csontvázakig A szépség mindig áldozattal jár Mint egy kórboncnok könyékig mocsokban Az esztétika iszapjában megmerítkezve fulladásig Aztán csak rálegyint Odébb rak ja magától a tárgyakat A magány az emlékek eltávol ításával kezdődik Nem fél…

Tovább
Zalán Tibor versei

Tűnődések az elmondhatóságról Nehéz elmondani ami történetesen elmondhatatlan Persze minden elmondható csak a kimondással sérülnek az anyagon a varratok az eresztékek A kifejezés kudarca botrány a szégyent mégis könnyed mozdulattal hangyát a reggeliző asztalról söpörjük le Ami bent marad ami nem válik kívül láthatóvá és itt a láthatón a hallást is értsük pazarlón virágot bont…

Tovább