Al Berto: Tűzvészkert, ford. Urbán Bálint

Valami egészen megrendítőt állít a keresztény emberképről, jóllehet magáról az emberről az, aki a gondviseléssel együtt elvonja a történelemtől a metafizikai vo­nat­kozásokat. Arról az emberről, aki nem tud megszabadulni a transzcendencia utáni honvágytól, hiszen már pusztán azzal, hogy halandóságát valamiképp elgondolni képes, „metafizikára kárhoztatott lény” (Leszek Kołakowski: Metafizikai horror, Osiris–Századvég Gond, 1994, 23.). Érdemesnek látszik…

Tovább
A dialógus mint esély

A modern irodalom és irodalomértés ugyanúgy mítoszokkal, kulturális beidegződésekkel terhelt, mint bármely megelőző korban volt. Persze ez a tézis lényegében másképp is megfogalmazható: terheltség helyett beszélhetünk gazdagságról. A di­lemmával, amely a két típusú megfogalmazás közötti választás kényszerében fog­­laltatik, az irodalomtudományos munka időről időre, vagy akár mondatról mon­datra, a vizsgált korszaktól függetlenül minden értekezőt szembesíthet. Ez…

Tovább