Makai Máté versei

Airbnb

összebarátkoztam egy északi emberrel,
bementem a lakásába,
aludtam az ágyában,
ettem a hűtőjéből,
éreztem, amit ő érzett,
városom volt az ő városa,
családom a családja,
ki-kihagyó figyelmemet
napokra lekötötték
a vörös homokkövek
és a szőke homokkövek,
azok a kisebb kiszögellések,
és a magasban, csoportosan
sorakozó kémények
a háztetőkön,
terveim voltak a tervei,
gyűjteni egy vidéki házra,
aztán mielőtt elindultunk volna, eltűnt,
pedig mondani szerettem volna
neki valami emlékezeteset,
ehelyett ropogós szavait tanulom
az északi embernek,
és emlékezem

Babonák

Liffey Street, váratlan, kellemes hely,
a Liffeytől nem messze.
Vikingek hajóztak fel itt,
és fordították meg a folyásirányt,
hogy most kávét ihassunk.
A tegnapi fényeid feledhetetlenek,
azóta igyekszem felnőni hozzájuk,
húzni az időt.
Ha amiatt izgulsz, hogy elmúlik,
nem lesz majd semmid, ami hiányozni fog,
úgyhogy ott kell lenned, és húzd,
amennyire csak lehet,
így a jövőt is kézben tarthatod,
ezt a furcsa káprázatot,
aminek ragyogása rád vetül.
Aggódni nincs miért, a külvárosi
médiumnő felvértezett az északi szigetek
boszorkánysága és
váratlan otthonossága ellen.
Élvezd a mediterrán Dublint.

(Megjelent az Alföld 2019/5-ös számában.)

(Borítókép/cover: Dave Meier fotója a Liffey folyóról. Forrás: Wikipedia, Picography)

Hozzászólások