Végig
Végül is vállalhatatlan, tette még
hozzá. Megnyugvást érzett abban
a pillanatban. Úgy ment le róla
az egésznek a terhe, mint korty
tiszta víz a nyelőcsövén futás után.
Végiggondolta újra életét, pillanat
alatt állt össze, gömbvillámszerűen,
bár utóbbit csak olvasmányaiból
ismerte, úgy-ahogy. Épp erről
van szó. Úgy-ahogy vállalhatatlan.
Kortyonként fogta fel, nem dolga,
ne tegye. Végül is, ennyi az egész.
*
Levendulát, kakukkfüvet szorongat,
végiggondolja újra életét, míg
egy kerti ösvény ívén meditál,
hogy követhetetlen hajlásszögét
léptek valószínűségszámítása
hogyan is hozta létre, hozhatja még
új létformába, milyen praktikával,
hogy gyerektalpak helyett macskatalpak
kövessék, és elégedjenek meg
a hajlásszöggel mélyítés helyett.
A dolgok puhasága s a talpak
közti korreláció változását
sosem gondolta át, amíg a lépte
lágy macskaszarral nem találkozott.
A mulcs alá kaparva gondosan,
domborhatással követte az ívet,
mint felszín alá rejtett lágy alom.
*
Végiggondolná. Újra. Életét.
Megvan az ideje a céloknak,
és megvan az ideje a céloktól
való tartózkodásnak. Cél nélkül,
de nem ok nélkül folytatja, gyönyör-
ködni tanul a pillanatban, ahogy
félni tanult céltól és céltalantól.
Rettegését reszketésre váltja,
cél előtt megáll, fütyül, sasszézik,
le is ülhet akár, megfejthetetlen
jeleket rajzolva a porba.
Hálóján a fény
„[S] a vágy fejét szárnyába temette
az ablak előtt vonagló nyári ágon.”
(Takács Zsuzsa)
Az ágra sárga fénynyaláb vetül,
megtörni látszik, bár az már az ág
törése inkább, továbbágazása,
s ahogy a szél a gallyak közt kotoz,
csontsárga ujjak levélseprűi
pergetnek súrló dixieland zenét.
Tátongó konyha emlékezetem,
ablaka tárva, hangos fényt szitál,
és minden hangnak sárga színe van.
Az asztalon nyitott füzetcsomó,
legfölső lapjait rezegteti
és lapozgatja át a fényhuzat,
a töltőtollal nem bír, súlya van,
de legördül és pattan a kövön
a teste nélkül hagyott fémkupak.
A sárga ritmus mindent kisöpör,
elhagyottak ottfelejtett nyomát
is átszitálja, s hálóján a fény
udvarra ömlik, szúnyog bent marad.
(Megjelent az Alföld 2019/8. számában.)
Borítókép forrása: Pxhere
Hozzászólások