Élő Shakespeare

Gimesi Dóra – Jeli Viktória: Regényes Shakespeare – Makrancos Kata, Rómeó és Júlia

Volt két pillanat. Pillanatok, amikor Rómeó meglátta Júliát. Először a bálban táncolva, végül egy sírkertben fekve. Egyszer megszületett benne egy érzés, máskor végleg elveszett. Nem a történet egésze a fontos, nem rejthet minden mondat kincset. De vannak pillanatok, amelyeket ha megtalálunk, a dráma összes üzenete és érzése ezeken a villanásokon keresztül szoros lánccá áll össze. Egy drámában ezeket a mozzanatokat körülményes kiszűrni, hiszen csak párbeszédekkel találkozunk. Nem vagyunk megsegítve egy-egy írói megjegyzéssel, hogy mégis milyen hangsúlyban olvassuk össze a szavakat. Shakespeare drámáinak olvasásánál, aki szinte csak a szereplők helyzetváltoztatását rögzíti, hozzá kell tennünk a saját értelmezésünket és fantáziánkat a dialógusokhoz. Ez nagy szabadság és ajándék, de nem mindig könnyű. A dráma ugyanis a színházban kel életre, nem a könyvben olvasva. Ott benne él a színész, a rendező és a dramaturg minden szóban. A rendező értelmezésén keresztül bontakoznak ki a jelenetek, ahol a színész minden mondatnál saját magából dolgozik. A szöveg, ami a dramaturg tollából született, már tükröz számunkra egy szemléletmódot, egy stílust.

Talán ha többször elolvasunk egy drámát, közelebb kerülünk hozzá. Elsőre minden figyelem a cselekmény megértésére összpontosul. Az apró humorforrások, kedves mondatok és rejtett érzések még nem mondanak semmit. Átsiklunk felettük. Második olvasásra, mikor a történet már ott van a fejünkben, lassan előbukkannak ezek az addig rejtett pillanatok. Már hangsúlyt társítunk a monológokhoz, megtalál egy párbeszéd hangulata, kezd összeállni, ami eddig szét volt esve.

Drámát olvasni csodálatos lenne, ha nem akarnánk gyorsan túlesni rajta, nem lenne célunk azonnal mindent megérteni. Idő kell hozzá, annyi mindent rejt. Egy sietős olvasás után még csak a felszínen lebegünk. Talán már nem is tudnánk több időt szánni rá. Hiszen rohanni kell, már semminek nincs idő utánajárni vagy a mélyére ásni. Tele vagyunk feladatokkal, elvárásokkal, határidőkkel. A sűrű hétköznapok forgatagában nem adunk annyi időt egy irodalmi alkotásnak, amennyit igényelne. Ha megelégszünk ezzel, rengeteg érték mellett fogunk elmenni. Lehet, hogy nem sikerül, de meg kell próbálni tenni a nagy sietség ellen. Ebben a keresésben segítenek a Gimesi Dóra és Jeli Viktória által regényesített Shakespeare-drámák. Az elbeszélő szemszögén keresztül támpontokat kapunk, ami mögött még mindig akármit láthatunk. A fantáziánk szabadsága megmarad, azonban az értelmezéshez már segítséget kapunk.  

Gimesi Dóra Makrancos Kata-átirata sok homály fedte részletet letisztázott. (A The Taming of the Shrew című vígjátékot sokáig A makrancos hölgy címmel fordították és játszották, Makrancos Kata címen Varró Dániel fordította le tíz évvel ezelőtt.) Megtévesztés, rögtönzés, színjáték, álruha, ravaszság és persze makrancos Kata. Nehéz lenne kerek egész mondatokban felvázolni a történetet, hiszen az egész komédiának van egy sodró kuszasága, ami az egésznek a fő hangulatát kölcsönzi. Ott van Kata kiállhatatlan természete, Bianca angyali kedvessége, Petruchio ravaszsága és elszántsága, de mindez nem mond semmit anélkül a bájos kavalkád nélkül, amelyben ide-oda sodródnak a hőseink. A Makrancos Katának megmaradt ez a zűrzavaros hangulata, de már nem veszünk el az eseménysorban. A néhol kaotikus helyzeteket is követni tudjuk. A történet úgy lett kibontva és néhol megtoldva néhány jelenettel, hogy az eredeti értékéből nem veszített semmit. A regény cselekménye során részletesebb betekintést nyerhetünk az álruhás Tranio egyetemi életébe. Az apró megtoldások által a szereplők is közelebb kerülnek hozzánk. Makrancos Kata dráma esetében különösen fontos, hogy ne veszítsük el a fonalat, és mindig tudjuk követni az eseményeket, hiszen olyan dinamikus tempóban megy végbe a dráma, olyan éles fordulatokkal és cselszövésekkel, hogy muszáj benne maradnunk a történetben. A mű érzésvilága a leíró részekkel kitisztul, a gondolatok követhetővé válása által a cselekmény követése is egyszerűsödik. Petruchio, az újdonsült férj módszerei Kata megregulázására ebben a regényes környezetben sokkal emberibbnek tűnnek az által, hogy magyarázatot és világosabb motivációt kapunk hozzájuk. Kata viselkedése a dráma olvasása közben sokszor csak zavart és idegesített. Nehezebb volt mögé látni sérelmeit és sértettségének valós okait. A regény megismerése után azonban „makrancos” jelleme már sajnálatot és együttérzést váltott ki. Kata azt hiszi, apja jobban szereti a húgát, igazságtalannak érzi sorsa alakulását és bár egy komédiáról beszélünk, ennek a fájdalma a regényen keresztül egészen tisztán érezhető.

Shakespeare egyik legismertebb tragédiája, a Rómeó és Júlia számomra sokkal egyértelműbb, ott nincs szükség ennyi boncolgatásra. A történet, mely két ellenségeskedő család szerelmes gyermekeiről szól, már mindenki számára jól ismert. Egy erkélyjelenetnyi kis töredéket mindenki tud idézni, mindenki elmorzsolt már egy könnycseppet a DiCaprio-filmen, és mindenki megkérdezte már a Julcsi nevű ismerősét alsó tagozatban, hogy hol a Rómeód. Annyi helyről hallottuk már, annyi formában találkoztunk vele, hogy ennek a drámának az elemzésébe talán végképp nem akarunk energiát fektetni. Készült már belőle opera, musical, balettelőadás, és több filmváltozat is. Egyszerűbb is a cselekménye, a karakterek bemutatása, mint a Makrancos Kata esetében, ezért szerintem ennél a műnél nincs szükségünk egy egyszerűbb vagy kibontottabb verzióra. És bár tetszett Jeli Viktória átdolgozása, nem kerültem közelebb a Rómeó és Júliához.

A sokat foglalkoztatott és többször feldolgozott művek felé mindig van az olvasókban, nézőkben olyan elvárás, hogy vajon mit lehet még ebből kihozni, vagy egyáltalán van-e értelme még ilyen szinten életben tartani és középpontba helyezni. Talán jogos, talán nem. Egy előre felállított elvárással nehéz reálisan látni, amit kaptunk. Van már bennünk egy szilárd meggyőződés amellett, hogy na, ez már lejárt lemez. Ezzel a felfogással elmehetünk valóban értékes és új, kreatív alkotások mellett pusztán azért, mert ragaszkodunk a régihez, a megszokotthoz. Nem is tudom, nekem sikerült-e elvárások és tüskék nélkül olvasni. Valószínűleg nem. Mindezek ellenére volt néhány pillanat, ami megtalált. Mindig is kifejezetten zavart, hogy nem beszélünk eleget Rózáról. Nem zavar senkit, hogy Rómeó egy pillanat alatt váltott szerelmének tárgyán? A dráma olvasása közben kissé ironikusan mindig arra gondoltam, szerencse, hogy ilyen hamar megkapják szerelmük történetének befejezését, hiszen így nem szerethetnek ki egymásból. Megmaradtak a világirodalom legszebb és legismertebb szerelmeseinek pusztán azért, mert idő előtt tragikus módon meghaltak. De Róza, őt akkor sem szabadna elfelejteni. Ő akkor is ott volt Rómeó gondolatai között, még ha valóságnak gondolt is egy álomképet. Szerelemnek egy vágyakozást. Azt hiszem, Lőrinc barát az, aki a leginkább kimondja a gondolataimat. Jeli Viktória tollából így hangzik a barát talán legtalálóbb mondata. „Hát azt képzeled, a dolgok ilyen egyszerűen mennek? Meglátom, megszeretem, elveszem, megunom, eldobom?” Ennél a felsorolásnál látszik, milyen szerencse ez a balszerencse Rómeó és Júlia életében. Már nem következett be a megunom és eldobom. Így maradtak meg ők a legtöbb figyelmet kivívó párnak. Idő előtt kiléptek a saját történetükből.

Shakespeare ma is hat az olvasóira, gondolatai ma is érvényesek. Tömegeket mozgatnak meg drámái és szonettjei egyaránt. A szerelemről, emberi kapcsolatokról, hol komikus, hol tragikus helyzetekről alkotott nézetei olyannyira aktuálisak maradtak 500 év távlatából is, hogy üzenetei talán átdolgozások nélkül is célba találnának előbb vagy utóbb. Azonban a kamaszok, diákok számára hatalmas segítség lehet egy regényesített Shakespeare-dráma ahhoz, hogy még lángoló kíváncsiságukban rátalálhassanak az angol drámairodalom legjelentősebb képviselőjének értékeire.

Gimesi Dóra – Jeli Viktória: Regényes Shakespeare Makrancos Kata, Rómeó és Júlia, Tilos az Á, Budapest, 2021.

A borítókép a kötetborító felhasználásával készült.

(Az írás középiskolás programunk részeként készült el, melynek keretében korosztályi olvasókat kérünk föl arra, hogy írjanak egy-egy kortárs ifjúsági műről.)

Hozzászólások