Egy mesekönyv, nem csak a barátságról
Michael Engler – Joëlle Tourlonias: Mi ketten – Mesék a barátságról, ford. Perczel Enikő
„A nyúlnak tetszettek a tüskék. A sünnek tetszett a sima bunda.” – így kezdődik a két teljesen ellentétes karakter barátsága, ezzel együtt pedig egy cselekményes és érzelemgazdag történet a kapcsolatok dinamikájáról. Az alaptörténet szerint a nyúl és a sün egy meleg tavaszi reggelen találkoznak az erdőben, és annak ellenére, hogy látszólag mindenben különböznek egymástól, pont ez a különbözőség kapcsolja őket össze legjobb barátokká. Csakhogy ez a barátság egyáltalán nem idilli: először a sün téli álma miatt alakul ki a két állat között konfliktus, majd a nyúl hagyja el a társát a mókus miatt, aztán a hód és a menyét megjelenése borítja fel a közöttük az egyensúlyt. Mindegyik történetben ellentétes, egyéni vágyak és igények jelennek meg, amelyeket a két barátnak össze kell hangolnia annak érdekében, hogy a kapcsolatuk működőképes legyen. A másik fél véleményének vagy igényeinek megértésére nevelő kötetek a jelenlegi gyerekirodalomban igen népszerűek, mintegy társadalmi programmá nőtte ki magát az elfogadásra való érzékenyítés. Íme tehát egy újabb gyerekkönyv: a barátságról, az empátiáról és a toleranciáról – milyen elcsépelt téma, gondoltam magamban első ránézésre. De nem. A Mi ketten – Mesék a barátságról című kötet történetei valójában összetett kapcsolati működéseket és sokrétű érzelemvilágot mutatnak be.
A meséket Michael Engler német író alkotta, aki képregény-illusztrátorként kezdte pályafutását, dolgozott reklámügynökségen, jelenleg pedig szabadúszóként képeskönyveket, gyerekkönyveket és ifjúsági műveket ír. A nyúl és a sün barátságáról szóló meséjét 2016-ban publikálta először Wir zwei gehören zusammen címmel. Úgy gondolta, hogy történetének érdekessége éppen ez a valószínűtlen barátság és az ebből kialakuló izgalmas cselekmény.[1] Az egy kötetesre tervezett történet[2] mára már hat részt foglal magában, amelyekből az első négy (Wir zwei gehören zusammen, Wir zwei sind Freunde fürs Leben, Wir zwein im Winter, Wir zwei sind füreinander da) 2022-ben jelent meg egy csokorba fűzve, a Móra Kiadónál, Perczel Enikő fordításában.
„Tudod, kik a legjobb barátok az erdőben? Hát mi ketten: a nyúl meg a sün! Azt gondolod, nem illünk egymáshoz? Na igen: egyikünk állandóan ugrabugrál, és a répáért rajong, másikunk a csigákat szereti, és hónapokon át gubbaszt. Mégis, minden különbség vagy civakodás ellenére kitartunk egymás mellett.” – olvasható a mesekönyv borítóján a két főszereplő kapcsolatának összegzéseként. Azonban a történetek jellegzetessége nem feltétlenül abban áll, hogy az elbeszélt barátság tagjai különböznek egymástól – ugyanakkor kétségtelen, hogy pont az eltérő jellemvonásokból és igényekből alakulnak ki a mesékben a konfliktusok –, hanem elbeszélnek és megjelenítenek egy nagyon fontos folyamatot is: a barátság, pontosabban a kapcsolatok metódusát, állomásait, nehézségeit, a kompromisszumokat és a megküzdési stratégiákat. A négy történet (Mi ketten összetartozunk, Mi ketten örök barátok vagyunk, Mi ketten télen, Mi ketten számíthatunk egymásra) cselekményének íve és az azokban megjelenő nehézségek leképezik a kapcsolatok ritmusát. Mindezt az évszakok keretébe szövi bele az író, ezzel együtt pedig nemcsak a természet és az élet körforgása jelenik meg, hanem a nyúl és a sün barátságának is ad egy életszerű ívet.
Az első mesében, a tavasz beköszöntével a nyúl és a sün találkozásának, majd barátságuk elmélyülésének lehetünk szemtanúi. Ám az állatok éppen csak egymásra hangolódnak, élvezik egymás társaságát, majd megpecsételik a barátságukat: „Legyünk örök barátok!” (9.). Ekkor a sün hirtelen bejelenti a nyúlnak, hogy elhagyja őt. Ekkor kezdődik a nyúl reményteli, majd reményvesztett harca a várakozás magányában. A sün ugyanis az ősz érkezésével elvonul téli álmot aludni. Ez egy belső kényszer részéről, amit ő maga sem tud definiálni: „[a] sün maga sem tudta, hogy mi a baja. De valami azt súgta neki, hogy egy meleg és biztonságos helyet kell keresnie. Belesajdult a szíve, ha a nyúlra gondolt. Mégis nekivágott a sűrű rengetegnek. Halálosan elcsigázott volt.” (14.) A nyúl úgy gondolja, hogy elhagyták, a sün azt érzi, mennie kell. A varjú kívülállóként érti ennek a megpróbáltatásnak a belső mozgatórugóit, hiszen ő tájékoztatja a nyulat a sün távozásának okáról (téli álmot alszik). (A varjú minden egyes történetben afféle külső, bölcs igazmegmondóként jelenik meg.) A mese rávilágít egy a kapcsolatok működéséhez elengedhetetlen feltételre: az egyéni, saját, valamint a másik fél szükségleteinek a megértésére, tudatosítására és elfogadására.
Engler szerint a két állat barátságának az alapja a különbözőségek tiszteletben tartása és elfogadása, hogy nem akarják megváltoztatni egymást.[3] Az első év okozta nehézségek után az újabb tavasz elérkezésével a nyúl és a sün kialakítják a közös időtöltés, valamint a játék menetét. Annak ellenére, hogy ellentétes vágyakkal és képességekkel rendelkeznek (a nyúl szeret ugrálni, szemben a sünivel, így a patakugrós játékot jobban kedveli – ugyanakkor a süni a kedvéért játszik vele), hajlandóak a kompromisszumra és a megértésre, még akkor is, ha egy új személy lép be a kapcsolatba, és felborítja annak dinamikáját. A mókus megjelenése újabb kihívás elé állítja a történet hőseit: a nyúl elvágyódik az új impulzusok irányába, elmegy a mókussal játszani, így most a sün marad egyedül. A kezdeti düh, csalódottság, majd a másik fél cselekedeteinek a megértése, végül a megbocsátás folyamata rajzolódik ki igen érzékletesen a mesében az olvasó előtt. A harag és a magány eleven átélése és őszinte megnyilvánulása bontakozik ki a könyv lapjain. A szöveg mélységét jól kiegészítik az illusztráció és a színek sötét árnyalatai: „[a]z éjszaka sötét dunyhával takarta be a rétet. Lassan még a tücskök is elhallgattak. Minden állat mély álomba szenderült. Csak a sün virrasztott. Nem jött álom a szemére. Sehogysem. Mert haragudott a nyúlra, csalódott volt, szomorú, és magányosnak érezte magát. Ez a magányérzet majd’ szétfeszítette a mellkasát.” (44.) A Mi ketten történetei attól életszerűek, hogy szereplői egyéni tulajdonságokkal rendelkeznek, valódi problémákkal kell megküzdeniük, és az író nem fél ábrázolni a kapcsolatokban megjelenő érzések árnyalatait: az őszinte szeretetet, az aggódást, a magányérzetet, a haragot, a kölcsönös megbocsátást.
A mesekönyv utolsó története, az elsőhöz hasonlóan – ezzel mintegy keretbe foglalva az egész kötetet – a „meleg tavaszi napsugár” megjelenésével kezdődik. Ekkorra a nyúl és a sün barátsága nyugvópontra kerül: kialakul a kapcsolat metódusa, új egyedi karakterekkel (a mókus, a hód és a menyét) bővül a csapat, megtanulják egymás igényeit, valamint különbségeit kezelni és elfogadni. A sün téli álomból való ébredésével elkezdődik egy újabb periódus a közös időtöltésben: az új évszak kezdete, az életigenlés és a közösség erejének kipattanó öröme jelenik meg a lapokon. A süni a hosszú tél után izgatottan várja, hogy újra felfedezze a természet ajándékait, de a nyúl hirtelen beteg lesz, és nem tud csatlakozni a társasághoz a játékban. Ez a helyzet, egy újabb akadály elé állítja a mese szereplőit. „A sün beteg barátjára pillantott, akinek nagy szüksége volt rá. Aztán kikukkantott, és elképzelte, milyen jót szaladgálhatna a többiekkel odakint. Milyen jót bújócskázhatna, vagy ugrálhatna a patakban. Nagy kövér csigákat kereshetne, és jóllakottan terülhetne el a friss füvön. Kifelé húzta a szíve. De a barátját sem akarta magára hagyni. A nyúl, mintha meghallotta volna a sün tépelődését. – Menj csak! – mondta neki.” (90–91.) Ez a néhány, egyszerű, mégis kifejező mondat lenyűgözően érzékeltet és sugall egy nagyon fontos üzenetet: a kölcsönös lemondás szükségességét és nehézségét önmagunkról, a másikért.
A kötetet az első rész megjelenésétől kezdve egészen az utolsóig Joëlle Tourlonias illusztrálta. Bámulatos képi világgal és színekkel tette bensőségessé a két állat barátságának állomásait. Az Engler által megalkotott karaktereket számomra Tourlonias ábrázolása teszi igazán szerethetővé. A meleg és természetközeli színek harmonikus elegyével megalkotott képek nem kiegészítik a történetet, hanem abszolút szimbiózisban vannak azzal. A szöveg és a képek kontrasztos játéka (sötét oldalakon világos betűk, világos oldalakon sötét betűk vannak) csak ráerősít erre az összhangra a történet és a képi reprezentáció között. A mesekönyv érdeme, hogy nemcsak hogy meri, de képes arra, hogy egyszerű, mégis kifejező nyelvi-poétikai eszközökkel beszéljen az érzésekről (ez mondjuk ebben a kiadásban leginkább a fordító, Perczel Enikő érdeme), amit a kötetben megjelenő táj- és állatábrázolások (a szereplők arca, gesztusai, mimika) tesznek igazán bensőségessé és életszerűvé.
Michael Engler a könyvről azt nyilatkozta, hogy olyan történetet szeretett volna írni, amelyben a megjelenített barátság a bizalomra épül, és ennek szerinte a legcsodásabb kifejezőeszköze a szeretet.[4] A Mi ketten történetei által megérthetjük ennek a szeretetnek a belső mozgatórugóit, és önmagunkra ismerhetünk azokban a nehéz vagy éppen örömteli helyzetekben (érzésekben, érzelmekben), amelyek egy igazán őszinte kapcsolat működésében megjelennek.
Michael Engler – Joëlle Tourlonias: Mi ketten – Mesék a barátságról, ford. Perczel Enikő, Móra, 2022.
[1] „Ungleiche Paare sind ungleich interessanter. Die Kinder, denen ich das Buch vorlese, verstehen das sehr gut: Man kann sich wunderbar mit jemandem anfreunden, der vollkommen anders und vielleicht sogar ganz fremd ist.” Interview mit Michael Engler über sein Bilderbuch Wir zwei sind Freunde fürs Leben, 17.08.2017. (https://www.luebbe.de/bastei-luebbe/autoren/michael-engler/id_2756755 – utolsó letöltés: 2022. 11. 23.)
[2] A szerző a második kötet megjelenéskor egy interjúban így fogalmaz: „Die war keineswegs geplant. Für mich war mit dem ersten Band die Geschichte dieser sehr innigen Freundschaft zu Ende erzählt.” Interview mit Michael Engler über sein Bilderbuch Wir zwei sind Freunde fürs Leben, 17.08.2017. (https://www.luebbe.de/bastei-luebbe/autoren/michael-engler/id_2756755 – utolsó letöltés: 2022. 11. 14.)
[3] „Ich glaube, sie passen deshalb so gut zusammen, weil sie unterschiedlich sind und diese Unterschiede einfach hinnehmen, ohne den anderen ändern zu wollen.” Interview Könnte ich vielleicht Sommerschlaf haben? 24.04.2020. (https://www.luebbe.de/bastei-luebbe/autoren/michael-engler/id_2756755 – utolsó letöltés: 2022. 11. 21.)
[4] „Eine große vertrauensvolle Freundschaft ist doch der wunderbarste Ausdruck von Liebe.” Interview mit Michael Engler über sein Bilderbuch Wir zwei sind Freunde fürs Leben, 17.08.2017. (https://www.luebbe.de/bastei-luebbe/autoren/michael-engler/id_2756755 – utolsó letöltés: 2022. 11. 23.)
Hozzászólások