Fáraók
Peribszen
Egy üres jel csókolta meg,
Semmit sem vett észre belőle.
Szeretetgolyókkal
Felrakott markolatú
Húspuha kést
Vágott bele.
Atombomba nyers szívből,
Amely a boldogság perceiben
Jézussal szórja tele a földet.
Jézus, a legpuhább bilincs.
Amon, a pamutkés.
Bangladesben pedig vastag téli bundát varrnak
Az északi fehér embernek.
Hór Sza
Posztószemek az arcon.
Vattakönny csurog.
A hang nyál a száj szélén.
A csap berozsdásodott hátamon
Összeismerkedni a koporsóval
A testet megtanítja az emlékezet fájni
Akkor is, ha.
A sírból szólnak
Nyers fáslihangon.
Haszehem
Ők a laposférget tanítják
Információtárolásra a doboziskolában,
És a katicabogár pöttyein keresztül
Kommunikálnak az ellenséggel,
Amely elérhetetlen,
De a sivatag homokja megőrzi.
A hátára fekszik a laposféreg,
Apró lábaival gépel az oxigénmolekulák oldalára,
Amelyet az egyiptomi kaptárméh nyel le,
emberi hanggá alakítja szárnymozgásaival,
És az írnokok lejegyzik.
Így tudunk élni
Örökkévalóságig.
Noferkaszokar
Viharhomokot kevertünk
A szárnyhomokba.
Virágzó növényekkel
Háziasítani
Repülő madarakat.
Mézzel összetapasztani
Az eget
A földdel
És a csillagokkal.
És
Megpróbálunk
Adatokat is tüsszenteni neked.
A boldogság címeres adatait.
I. Teti
Az arcára rávarrtak egy terítőt, arcnak.
A lábára rászögeltek egy gerendát, lábnak.
Kis szívét szervkereskedők operálták át
A sivatagban, hogy változzon oázissá.
Vagy ha nem, legalább sakállá.
(Megjelent az Alföld 2022/5-ös számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Zoltai Bea munkája.)
Hozzászólások