Angyalkaparó
János nyelve
Angyal János boncmester a mai naptól „Rög, a szerzetes”-ként
folytatja tovább. Új nevével nyelve is változik kicsit, bár
mélyen érteni így sem fogja senki. Csak pár kitaszított érsek,
meg a beteg állatok, akiket ápolni szokott a templom
alatti kórházban. A hit kegyelméből János mondatai
mégsem reménytelenek. Bár szavai szúrnak, mint a szögek,
hanghordozása, akár egy durva bozót surrogása. Kétely
és szorongás párái szemében. Nincs menekvés az ember
és a mennyek drámája elől, nem is lehetne, nem, nem,
nem. Nincs menekvés az ember és a szavak aggodalma elől,
nincs, nincs, nemigen. Villámhárítói Szép Személyekből
leendnek az Úrnak.
Bogárvigasz
Az együttérzés bogarai ellepték a telep négy-
és tízemeleteseinek falait. A környék fáinak
bőrén, a templom téglái között is megjelentek.
Leszegett fejű, bús sereg. Mi ez a vonulás, és miért
pont most küldte őket (ha küldte) a Teremtő, vagy
valamelyik alacsonyabb rendű isten? Mi végre ez a
rovaráldás?, kérdezem, csak úgy bele a nehéz levegőbe.
Macskánk hosszasan szuggerálja őket, ahogy az egyik ház
falán menetelnek, mintha valamit tudni akarna tőlük ő is,
talán pont azt, ami engem is felettébb érdekel. Nem faggatunk,
megértjük, megérezzük, mondja Rög, a szerzetes, aki
a templom alatti állatkórházban segédkezik. Mi van, ha
a bogarakat ő mentette meg, legyen könnyebb, ha
támad a Végítélet? Ha simogat. Harap.
(Megjelent az Alföld 2023/4-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Fátyol Zoltán grafikája.)
Hozzászólások