Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Vörös Anna: Vadoma Vörös Anna kötetének címszereplője – és többnyire elbeszélője is – egy Magyarországra menekült, 20 év körüli szíriai muszlim lány, aki egy budapesti egyetemi kollégiumban idézi fel életét magyar szobatársának. Ez a beszédszituáció rögtön a csatatér közepére állítja a könyvet, szembesít mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket a transzkulturális történetmesélés manapság felvet. Az erről szóló…
Tovább
Odabentről finom csembalómuzsika hallatszott ki. Zenészek próbáltak a nagyteremben, ugyanott, ahol ki szokták teríteni a testet, bár a mostaninál már nem lehetett hosszas virrasztásokkal húzni az időt, az évszak ellenére szokatlanul magasra szökött a hőmérséklet, a bomlás bármikor megindulhatott. Mi lehet ez, talán Rameau, gondolta a Vakond, vagy esetleg Pergolesi? Szép, hát persze, felemelő, naná,…
Tovább
(tíz szutykos szurikáta) Szemes egy ünnepélyes színű, bordó töltőceruzával piszkálta a körmét – amilyenek rendesen gyásztanácsadók asztalán hevernek. Körülményeiről megfeledkezve, orrán át szuszogva dolgozott, vagyis hát bal keze körmeit a jobb kezébe fogott ceruza csőrével hámozta meg. Megelégedéssel töltötte el, hogy a koszcsíkot, mint valami elöregedett szilikont, a rézhegy tömör, alaktartó karavánokba rendezve tolja elő…
Tovább
Szabó T. Anna: Vagyok Vagyok. Nemigen lehetett volna ennél pontosabb címet találni a Szabó T. Anna összegyűjtött és új verseit tartalmazó kötetnek. Szabó T. költészete ugyanis igencsak sajátos törvények szerint formálódik. Ahogyan a fülszöveg fogalmaz: „Ez a költészet nem önmagába zárt, hanem dialogikus. Egyrészt sokszor szólítja meg önmagát és az olvasót, másrészt beszélget a magyar…
Tovább
Károlyi Csaba: Egy teljes év. Beszélgetések Nádas Péterrel Láttunk már olyat az irodalomban, hogy járvány idején jóravaló ifjak elmenekülve a veszély, a fenyegető halál és mindennek testi-lelki terhei elől, történetekkel szórakoztatták egymást, hogy kitöltsék a feltoluló időt, és értelmet adjanak napjaiknak, életüknek a hányattatások idején, legalább tíz napon át. S bár nyilvánvaló, hogy Károlyi Csaba…
Tovább
Angyalkaparó János nyelve Angyal János boncmester a mai naptól „Rög, a szerzetes”-kéntfolytatja tovább. Új nevével nyelve is változik kicsit, bármélyen érteni így sem fogja senki. Csak pár kitaszított érsek,meg a beteg állatok, akiket ápolni szokott a templomalatti kórházban. A hit kegyelméből János mondataimégsem reménytelenek. Bár szavai szúrnak, mint a szögek,hanghordozása, akár egy durva bozót surrogása.…
Tovább
Németh Zoltánnal Juhász Tibor beszélget Juhász Tibor: Legutóbbi, Tektonika című versesköteted, amely 2021-ben látott napvilágot a Kalligram Kiadó gondozásában, a recepció szerint megújító folytatása költői munkásságodnak. Míg eddig a test és a nyelv, pontosabban a test és a szöveg fogalmainak korrelációira épített poétikát működtettél, most, az említett két fogalom mellé odatehetjük a teret is. Ezért…
Tovább
Térey János: Szükséges fölösleg. Összegyűjtött interjúk, szerk. Darvasi Ferenc Térey János, ha nem is szeretett interjút adni, igen sűrűn művelte. A Szükséges fölösleg című kötet tanúsága szerint Térey huszonhat év alatt, 1993 júliusa és 2019 májusa között összesen 121 interjút adott, nagyjából 800 oldalnyit, s itt kizárólag a részben vagy egészében írásos formában is publikált…
Tovább
G. István Lászlóval Áfra János beszélget Áfra János: Bár a karanténhelyzet miatt kis késéssel jutottunk el ide, beszélgetésünk eredeti apropója az volt, hogy a Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyen elnyerted Debrecen város Térey-díját (2021). Korábban Radnóti- (2006), Zelk Zoltán- (2007), József Attila- (2011) és Füst Milán-díjat (2012) kaptál, nemrég pedig Artisjus Irodalmi Díjjal ismertek el (2022),…
Tovább
Kertek Amikor kicsi volt, azt mondták neki,hogy a fogorvos néni virágmagokat ülteta szájába, és ha szépen viselkedik,pici, kis, illatos rózsák, miniatűr liliomok,apró gyöngyvirágok nőnek majd ott,és akkor mindent eláraszt a kellemes illat.A szavak ugyanis a belső kertektől illatoznak.A fogzománc olykor megrepedt,de a virágok azóta sem nőttek ki(az illatról inkább ne is beszéljünk!),viszont ha fogorvoshoz megy,…
Tovább
Táj árbócokkal Víz alatt sodródó, hosszú házak a bálnák.A szemeik ablakok, a szerveik szobák. Szellőztetéskorbeszívják, kifújják a tengert. Gyomrukban laknakaz engedetlenek, könyörgés közben elalszanak.Felriadnak, ha éhesek, kaparják a vastaghúsfalat. Kint dús korallerdő vöröslő lombja,lengeti a víz. Az ágak között ismeretlenek bujkálnak.Így telnek éjszakák és nappalok. Amikor eljön az idő,kinyílnak az ajtók a part felé. Sötét,…
Tovább
Önálló bolygó volt Én a Petőfit sose irigyeltem,pedig lett volna miért. Szabad ember,önálló bolygó volt, ami körülkeringtek mindenféle holdak, kultúr-és asszonyféle tényezők. Igaz,méretre nem volt óriás a bolygó(még szerencse, hogy meghalt, mert esetlegkiderült volna, hogy nem tud növekedni?),de mozgékony volt, gyorsan reagált,ahogy ma mondanák. Nem irigyeltem,pedig ő gyorsan tudott dönteni,nem totojázott évekig a belső,sajátabb színek…
Tovább
A Szőcs Petra-vidámság Nem könnyű neked se, Szőcs Petra,te belül hordod a hátizsákot.Köszönöm, hogy megmutattad.Abban a zsákban dobog a szíved,abban zörög a rodostói sminkkészlet,a Kolozsvár-sétapálca és a mindenjegydoboz,érvényes biléták égbe, vízbe, föld mélyébe,a Rézfaszú bagoly pikkpakk pagonyába, na.Tudod, a színész is mindig belülről kövér.A vers meg minden pillanatában vers.Mindenki isten halála pillanatában születik,nincs koraszülés, az…
Tovább