A férjemnek három kollégája van, a Heimdall, a Yeti és a Norbert. A Norbert szülei almáznak, ezt tudom, meg hogy Norbertet kitaníttatták, mérnök lett. Egy válás, egy szakítás, szerenádot adott a barátnőjének. Gitárral, kérdeztem a férjem.
Megadta magát, mondta a férjem három hete, és most tudom, nem mehetek haza, mert három hete a porszívó felforrósodott, majd lehűlt. Hogy tudja magát egy porszívó megadni?
Az irodában sem maradhatok, ha az irodában maradok, azt fogják gondolni, hogy túlhajtom magam, puncsolok vagy eagerbeaverködöm.
Mégis az irodában maradok, az asztalomon álló Mária-szobrocskát forgatom, a kolléganőmtől kaptam, meglepi, kacsintott. Fura a tapintása, nem törékeny, de nem is tiszta műanyag, ha sokáig fogom, átmelegszik. A kolléganőm katolikus, elsőáldozás, bérmálkozás, évi egy búcsú, hoztam neked meglepit. Valóban meglepődtem.
A férjem csak ritkán, heti kétszer háromszor beszél a Heimdallról, a Yetiről és a Norbertről. Vannak más kollégái is, csak azoknak nem tudom a nevét, több Andris, talán néhány Laci. A férjem hetekig a porszívókat nézte, ilyen watt, olyan kefe, magától indul telefonról.
Én nem eagerbeaverködöm, csak a munkámat végzem, és vannak gondolatok, amiket nem hagyok nyugodni. Például a kolléganőm sokat beszél Jézusról, de keveset Máriáról, mégis Máriás szobrot hozott, egyet magának, egyet nekem. Az ő Máriája imádkozik, pontosabban összeilleszti a tenyerét a mellkasa előtt.
Norbert tangóharmonikázik, nem tudom, hogy ezt a férjem mondta-e, vagy csak én gondolom. Lehet, hogy Norbert kizárólag az én fejemben tangóharmonikázik, mindenesetre néha megnyugtat, amikor így, mint most, munka után, az én Máriámat a hamutál mellé téve málnázom az iroda teraszán, és elképzelem Norbertet tangóharmonikával a kezében.
Állatszőrszívó kefe kell, kérdezte a férjem egy hete, mert szerinte az ilyen döntéseket, mint a porszívó, közösen kell meghoznunk. Pár hét nyomozás, videók, majd Heimdall és Yeti véleménye után a férjem vázolja, hogy melyik lenne a legjobb választás. A nő a videón natúrsminkben magyarázza, hogy az energiacímkén miket kell feltüntetnie a gyártónak, és hogy miért kell nekünk állatszőrszívó kefe.
De nekünk nem kell állatszőrszívókefe, mert nekünk nincs állatunk. A málnaszemeket gyűszűként az ujjbegyemre húzom, a férjem általában a második legdrágább megoldás mellett voksol. Állítólag, legalábbis az ő, a férjem elmondása szerint, ebben megegyeznek Norberttel. A natúrsminkes nő a videóban hasonlít Máriára, az én Máriámra, ahogy enyhén széttárja a kezét, mielőtt a kamera a rendezetten mocskos padlót filmezi. Máriának nem volt porszívója, és talán nem is érdekelte
a takarítás, vagyis senki sem beszél ezekről. A természetes dolgokról nem beszélünk. Jó protestánsként keveset tudok Máriáról. Közepes nőként talán többet kellene tudnom Máriáról. Norbertről egész mély dolgokat tudok, szorongás, pánikrohamok, hetente egyszer squasholni jár a férjemmel, gyorsak a laposszervái, és nem szereti az almát.
Nem is utálja. Volt időszak, amikor utálta, de már az is elmúlt.
A Heimdall és a Yeti más, őket keverem. Egyiket sem láttam, sem Heimdallt, sem Yetit, és még Norbertet sem. Múlt héten a férjem hazaállított egy porszívóval, kölcsön kaptuk, mondta, hogy kipróbáljuk. Heimdall vagy Yeti adta neki kölcsön, mindkettőnek ilyen van, vagy csak az egyiknek?
A mutatóujjamra húzott málnára harapok, ha egyenesen folyik a tenyeremen, hazamehetek, ha nem, akkor maradok.
Norbert porszívójáról semmit nem tudok. Az sem biztos, hogy Norbertnek van porszívója. Úgy képzelem, teljes életet él. Magas, szálkás fiúnak képzelem, olyannak, aki lábujjhegyre állva eléri az érett almákat, olyannak, akinek nincs szüksége hosszú porszívócsövekre a karnis takarításához.
A rózsaszín lé a csuklómig csorog. Mária tanácstalanul, enyhén széttárt kezekkel nézi a hamutál mellől, hogy ragadok. Csodálkozik. Máriát mindig úgy képzeltem, hogy teveháton ül terhesen. Tevegel? Tevegel. Ezt valami filmben láttam. A filmben simán vette, hogy felborul az élete. Nem tudom, tényleg keveset tudok Máriáról, de mintha azt mondaná, a csoda nem jó vagy rossz, a csoda egyszerűen olyan, amin csodálkoznunk kell.
Norbert nem izmos túlságosan, nem mond olyanokat, hogy szériázom vagy lábnap. De olyanokat igen, hogy idared, jonagold, topaz. Nem örül ezeknek a szavaknak, de ismeri őket. Norbert számára nincs alma, az alma egy elnagyolt gyűjtőfogalom. Persze, senkit nem javít ki, hogy topaz, jonagold, idared, hanem elnézően mosolyog, talán arra gondol, hogy a rosszul megnevezett dolgokról nem a nevek, hanem
a testek válnak le idővel, de lehet, semmire sem gondol, nem is csodálkozik, elnéző.
Elnézően nem csodálkozik. Norbert jólelkű, a pókot a sarokból az ablakpárkányra tereli, nem porszívózza fel.
Nem porszívózza fel, mondta a férjem, és a fugára tapadt kávézaccra meredt.
A natúrsminkes nő szerint ez a porszívó mindent felszív, a videóban mutatta, hogy a tollpihétől a kávézaccig, a padlón különböző színű és állagú anyagok, precízen egymástól elválasztva, kiszedi a kávézaccot a fugából, mondja, és elégedetten mosolyog.
Nem szedi ki.
A férjem csalódottan, kezeit enyhén széttárva mutatott a járólapok közötti kávézaccra. A csoda talán a legigazságtalanabb dolog. Ha részesei vagyunk, örülünk, kivétel talán Mária.
Heimdall és Yeti történeteit keverem. A férjem történeteit keverem Heimdallról és Yetiről. Az egyiknek a barátnője cukrász, nemrég eljegyezte. Hogyan, kérdeztem, hogyan jegyezte el. A férjem nem kérdezte meg a Heimdallt vagy a Yetit, nem tudom hogyan jegyezte el, mondta a férjem. A férjem érdektelen.
Én is érdektelen vagyok, hallgatom a sztorikat, hol a Heimdallról, hol a Yetiről, és nem tudom, hogy melyik villanyszerelő a mérnökség mellett, hogy melyiknek van menyasszonya, és melyik barátnője cukrász. Lehet, hogy ez mind egy, és akkor a másikról semmit sem tudok.
Most amelyik barátnője cukrász, és cukorvirágokat formáz cukorvirágmasszából, az elköltözik Svájcba. Nem ott fog dolgozni, csak ott olcsóbb. A határ mentén, így képzelem, a határ mentén, mert így logikus. Van drágább Svájcnál, kérdeztem a férjemet.
Néha meg arra gondolok, nem velem van a gond, nem én vagyok az érdektelen. Hiszen Máriát a katolikusok sem kezelik a helyén, kicsit olyan ez, mint a törzseknél, ahol a lányokat körülmetélik, aztán ajándékokat kapnak, és hazamehetnek.
Én még nem mehetek haza, mert ma átjön hozzánk a Heimdall. Vagy a Yeti. Egy biztos, az fog átjönni, aki villanyt tud szerelni, a kamrába elengedhetetlen a plusz dugalj az új porszívó töltőjének. Elengedhetetlen, mondta a férjem, és azt is, hogy ezt ő, mármint a férjem meg tudná csinálni, de, és itt mondott egy nevet, a Heimdallt vagy a Yetit, hogy ő jön át, mert ő villanyszerelő. És talán ingyen vállalta, és talán nem is kell sokat vésni, meg az is lehet, hogy a villanykapcsolót alakítják át dugaljjá, sok minden bizonytalan, ám egy biztos, hogy nem a Norbert jön át.
A férjem szomorúan beszél arról, hogy az egyik kollégája Svájcba költözik. Nem tudom, hogy a kollégáját gyászolja, vagy pedig eddig a férjem tűnt profibbnak, mégiscsak ő az architect, és ezzel a költözéssel felborul a hierarchia. Amikor lehangolt, gyakran beszélek neki Máriáról, ez nem vidítja fel, de talán nem is célom, hogy felvidítsa.
Persze, a Heimdall vagy a Yeti boldog. Pontosabban örömei vannak. A barátnője, a menyasszonya hónapok óta külföldön él, piskóták, textúrák, cukorvirágok, a szirmokon látszik az ujjlenyomat. Vagy nem látszik. Eddig külön éltek, de ő, a Heimdall vagy a Yeti most lép, és utánamegy. Kapott munkát, ami nem csoda, mert mérnök, de hogy a barátnője közelébe kapta, az csoda, legalábbis a férjem csodálkozott.
Mária férje is csodálkozott. Mintha a férfiak többet csodálkoznának.
A férjem pár hete házakat néz Svájcban, nem mindegyikbe lehet állatot vinni, mondogatja, de nekünk nincs is állatunk, csak porszívónk, ami képes állatszőrt felszívni.
A porszívót vihetnénk, nem, kérdeztem a férjem.
Néha elképzelem a Yetit vagy a Heimdallt Svájcban, egy vidéki faluban, nagy zöldterület, öt centisre vágott fű, olyan, amiben messziről látszik az elhajított fehér csikk. Heimdall vagy a Yeti ül a fűben, fehér vászonnadrág, háborog az elhajított csikken. A menyasszonya nem beszél neki Máriáról, hogy megnyugtassa, csak a vajkrémről, a cukorvirágmasszáról és a textúrákról.
A férjem reggel, az egyik kérdésemre azt válaszolta, hogy a Heimdall vagy a Yeti hatkor végez a dugaljjal, tehát hat után haza is érhetek, gondoltam, és persze nem mondtam el a férjemnek.
(Megjelent az Alföld 2024/2-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Árkossy István digitális grafikája.)
Hozzászólások