Pascal
Pascal úr, mondta az apát, aki olvasta az értekezését.
Fiam, mondta az orvos, aki megvizsgálta ödémás lábát.
Blaise, mondta a nő, aki szeretkezni akart vele.
A halálos ágyán, később, nem emlékezett a nevére.
Nyúl, mondta, és Isten csodát tett.
A tenyésztő, aki most ketrecben tartja,
állítja, hogy Pascal úr boldog,
olyan okosan néz, mint aki gondolkodik.
Az étvágya kitűnő. A kiasszonyok fűvel etetik,
a házvezetőnő áfonyával. Megnyugtató,
hogy nem fél a késtől, pedig egyszer arra is sor kerül.
Töredék
A kitömött nyúl,
amely a kurátor szerint egykor a híres francia filozófus,
Blaise Pascal volt,
posztamensre helyezett ketrecben áll
a Modern Művészet Házában.
A csápos, itt-ott emberszerű,
forgó alkatrészeket is tartalmazó szoboralakzatok árnyékában
drámai látvány a kis állat,
amely csillogó üvegszemét Rauschenberg Monogramján tartja.
A posztamensen réztábla áll a következő felirattal:
Blaise Pascal.
Kegyelmet kapott az Úr 1662. esztendejében,
augusztus 19-én, Párizsban.
A kurátor cáfolta a városban terjedő pletykát,
miszerint a réztábla hátoldalán Pascal utolsó,
befejezetlen aforizmája olvasható.
Az augusztus 18-án keletkezett feljegyzés állítólag így szól:
A kegyelem büntetés,
ha jobban belegondol az ember.
Szókratész
Ez a fénykép Tübingenben készült,
a Filozófiai Intézet ódon pincéjében.
Egy démon látható rajta,
pontosabban az árnyéka.
Ezzel a halálosan kártékony folttal
Pascal találkozott először Párizsban,
két nappal halála előtt.
A találkozást megörökítő aforizma
elveszett. Akárcsak az a filmfelvétel,
amely igazolná:
Szóphroniszkosz fia
egy Auschwitzba tartó marhavagonban
találta magát, miután méregtől
görcsbe rándult testét
Xanthippe letakarta a börtönben.
Egy hallgatag rabbi szerint,
aki 1947-ben régiségboltot nyitott Óbudán,
a meglepett, de derűs Szókratész
tanácstalanul álldogált a vasúti rámpán
torlódó tömegben. Egy másik tanú,
aki a Sonderkommando tagja volt,
állítja: a tógát viselő öregember
Rudolf Höß-szel is találkozott
1943. február 15-én:
elbeszélgetett gyilkosával,
mielőtt belépett a gázkamrába.
Vajda Mihály
Jelentem, amikor behatoltunk az előadóterembe,
a gyanúsítottak éppen pálinkát ittak. Befőttesüvegből.
Valami német ürgéről folyt a vita,
akinek nem jegyeztem meg a nevét.
A bűntényre utaló tárgyi bizonyítékokat,
úgy, mint ásó, sáros csizma, kötél, megtaláltuk a katedrán.
Szemtanúja voltam, amikor az egyik belebámult a koporsóba.
A körtealakú fejből, pontosabban a homlokból,
kiállt valami fekete. Úgy nézett ki, mint egy szívószál.
Azt mondták, hogy a kétely.
Nem tanúsítottak ellenállást bilincselésnél.
A furgonban nem történt említésre méltó esemény.
Jelentem, intézkedtem,
hogy a koporsót szállítsák vissza a helyére.
(Megjelent az Alföld 2025/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Tóth Kinga vizuális költeménye.)
Hozzászólások