Hitvallás
(Crezul)
Szerintem Isten a növények által beszél hozzánk
nos komám lécci emiatt ne okozz botrányt
tudom hogy ettől még nem esett senki hanyatt
de ha merültél már álomba egy tűlevelű alatt
vagy ha a tarlón heverészve
legfőbb békéjétől lettél részeg
és ha gyöktörzset már kaparásztál
vagy fogaid közt kardamommagot pattogtattál
vagy ha békalencsébe csobbanva
máris ráismertél magadra
ahogy bőröd új bőrt ölt
s lidércek közt elolvaszt a zöld
vagy az amikor
a csaláncsípés megzsarol
s ahogy fel tud idézni ezt meg azt
a sűrű nádas a remegő gaz
akár egy kései Tarkovszkij-film
vagy ha már szemléltél egyenletesen nyírt
vörös áfonyasövényt elmélkedve arról
mily sok világot körbekarol
ahogy fájó ígéretek miatt lehet előttük kéjesen várni
akár Giacomo Leopardi
vagy ha tudod miként tapasztja össze
ujjaidat a kéreg könnye
utána őket homlokodnak ereszted
hogy magad megpecsételve vess keresztet
a hűvös fenyőkatedrálisban
ahogy a lehulló levélben is van
egy bizonyos érdes gyöngédség
arcodat érintve minden kétsé-
ged tüstént eloszolhat
jó hírré váltva sejtelmes dolgokat
Mely öcsém bátyám húgom nővérem
lélegezve pórusaidon nem sóvárogtál kérem
egy felfrissítő lazítás után
kinyúlva a fűben délelőtt délután
békéltetve így burkaidban ereidben
lüktető örvénylő nedveidet
hiúságod magad mögött hagyva
ne légy többé gyűlöletnek rabja
s ott csak úgy vegetálj
Ahhoz hogy e „tévtan” hívévé válj
borulj le a térkövet áttörő
fűszál előtt s a nemtörő-
döm zuzmónak hódolj
meg a moszatnak mely élettel pótol
minden tétlen szikla-
darabot s ha megvan benned a szikra
a tavirózsa is az alázatodra vár
gyötrelmedet párszor csillapította már
a dicsőséges teljes amnéziáig
ahogy míg józanul eszméltek valakik
Tekints a panelerdőre éld át
a fogas eszközök hasítását
a favárat ahogy földre döntik
tűrd derekadban a nyögését a néma csöndig
Maradj csöndben pár percet
amikor a kiégett ugarok látványa már szinte viszket
vagy amikor már csípni kezd szörnyen
a bojtorjánlevelek néma gyötrel-
me a savas esők géppuskája alatt
És nyilván akkor is maradj
csöndben amikor az oud-
fák kegyetlen mártíromsága eszedbe jut
az emberek direkt betegítik meg sokukat
hogy majd gennyével befújják magukat
Nyirokrendszered megsúgja mi vár rád
suttyomban lárvából leszel báb
s a fává átalakult kacs
lesz a jel mit a gubó maga után hagy
s levélnyélen túl
a hónalj felé elindul
majd az ágyék felé
míg leér
a ragacsos zsigerekhez
szárakat csontokat ott összerendez
vállad közt gallyak
buzgalmuk lappang-
va lüktet
kipattanó lendület
Fájdalmadhoz váratlanul
egy nyilalló öröm társul
bal oldalt valahol
ott ahol
a szívszúrások mellett
egy apró kellem-
szerű
virágbimbó felderült
S mindjárt összhangban lélegzel
a virágládákból származó
sok-sok izsóp- és ánizsréteggel
s a teremtményi állapotodról
egy sejtelemnyaláb megvilágít
mily egyszerű örökkévaló szelíd
lény vagy mely semmit sem tud de mindent megért
egyedi törvényt világot életcélt
amelyben és amely okán
minden mindennel kommunikál
MIHÓK TAMÁS FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2025/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Gallai Judit Ágnes cianotípiája.)
Hozzászólások