Áttetsző harang
Ionela Sulimovschinak
Lassúdad édes beszédű olténiai az állam
helyezte ide ki hozzánk ide isten háta mögé
csak úgy központilag lasszóval fogdosták
össze őket és hozták a hegyekkel körbe-
vett medencébe ahol mindenféle állatok
ereszkednek le az erdős hegyoldalakon
ágak recsegnek-ropognak nagy havak súlya
alatt medvék farkasok jönnek be onnan és
rókák és őzek meg sem állnak a település
széléig de egyesek még a közepére is be-
bemerészkednek éjszakákon át csatangolnak
vonyítanak a ködbe merülő holdra akárcsak
a kutyák a macskák a dermedten pislákoló
fény felé ül a szutykos sötétben egy erkélyen
egy hokedlin ezen az istenverte településen
éjszaka van a település egyetlen tömbházának
erkélyén ül órák óta és szívja mélyre leszívja
a füstöt ül a faládák és krumpliszsákok üres
borkányok és csorba virágcserepek társasá-
gában a szomszédos ablakok mögül alig
Dereng valami világosság a vihar- és gáz-
lámpák fénye az akuról működtetett égőké
pislákol csupán itt-ott nagyon halványan
elnyomja szűrő nélküli Carpați cigarettáját
egyébként is nedves és alig ég mindig ki
kell szárítani előbb a csempekályha tetején
és tele van kóródarabkákkal is elnyomja
egy virágcserépbe lepillant az épülő még
félkész másik tömbház alapjaira reggel
érkeznek majd a munkások tüzet raknak
az árkok szélén dörzsölik fújják a kezüket
körbeadják kortyolgatnak az üvegből ki-
vörösödve krákognak amikor meghúzzák
jól az üveg száját de előbb a kabátjukkal
gyorsan letörlik a peremét előtte is majd
utána is jó direkt termő szőlőből készült
savanyú bort isznak vagy pálinkát vodkát
köményest sligovicát mikor melyik kapható
háznál vagy boltban tudja pár óra múlva
lassan készülnie kell indulnia a falu közepén
Levő iskolába belépni a hosszú asztalú tanáriba
előbb majd a nyolcadikosokkal kezdeni az első
órát akik az anyanyelvükön is saját székelyes
nyelvjárásukat beszélik és próbál valamit
beléjük csepegtetni az anyanyelvén beléjük
akik még a sajátjukon sem tudnak rendesen
tanítgatja őket hogy beszéljenek mondjuk
tegyük fel ők is egy kicsikét a milicistával
legalább pe romăneste gogos árdé vinete
buletin abonament de hiszen ezt már tudják
csak az î betűkkel ne lennének úgy felakadva
püjne müjne jaj váj jaj doamne uramatyám
tanulgatunk cum să nu egy kicsit puțin ragad
reánk valami mindig egy-egy kevés mondja
Szaladárpád az igazgató és felesége Zsóka
előtt exact pontosan azt mondják gondolja
miközben a farkasok vonítása a medvék
randalírozása a kutyák óbégatása veszi el
a figyelmét ez a háttérzene a faluban minden
éjszaka amikor éjjel a büdös gázlámpa vagy
A gyertya fényénél javítja húzza szabja tele-
és telepirosozza majd szinte már tépi hasítja
szaggatja a rögtönzéseket az ellenőrző dolgo-
zatokat zúg a feje rázkódik mint egy kivénhedt
Fram hűtőszekrény ami kiöblösödő zakkanásokkal
újra meg újra beindul ahogy veszik el majd adják
meg majd veszik el adják meg újra a villanyt
messziről érzi hogy halkan érkezik valami nagy
víz valami hatalmas áradás a dombok oldalából
a völgy felé és elárasztja a házakat az egyetlen
tömbházat beborítja óriási jégtorlaszokkal őket
érzi hogy érkezik vagy érkeznie kell valaminek
és mint egy esőtől berozsdált telefonkészülékből
a huszonöt banis érmék záporoznak belőle is a
könnyek haza akarok menni haza akarok sírja
kiáltja a dolgozatok fölött a dermesztő éjszakába…
Csillagóra. The finest hour
Mert hidd el ő szeret téged óv félt vigyáz
rád neki mindenki számít mindenki fontos
te is ő mindenkit szeret és megvéd a rossztól
a bajtól a nehézségektől téged is figyel rád
követ téged bárhol legyél bármit is tegyél
és azt is látja érzi ha te nem szívesen ha te
nem igaz szívedből-lelkedből hanem csak
ímmel-ámmal ha nem száz százalékban
csak hetvenben-nyolcvanban vagy ne adj
Isten még kevesebben akarod őt hiszel neki
bízol benne mert ő csakis a jót a helyeset
a neked valót a csak reád szabottat akarja
teszi ő akarta látod ezt is hogy te az utamba
kerülj hogy mi keresztezzük egymás útját
hogy találkozz velem ő a támasz a menedék
az öröm és a jóság és rejtélyesek az ő útjai
Soha nem tudható hogy mit miért tesz mit
miért kapsz tőle de egy biztos hogy soha
nem hagy el amikor azt hinnéd hogy igen
akkor sem amikor szenvedsz amikor büntet
nem egyéb az csak próbára tesz hogy lássa
hogyan is viseled és minél több a próba és
minél nehezebbek ezek a… próbatételek
mindezek csak azt mutatják hogy mennyire
de mennyire szeret téged és ezért nem kér
cserébe semmit mert ő nagylelkű és neked
sem kell semmi bonyolultat nehezet semmi
lehetetlent tenned nem nem nem csupán
csak annyi kell hogy higgyél hogy bízzál
benne mert hit és bizalom nélkül ő sincs
csak hinned kell és mint bármilyen beteget
meggyógyít a hited meggazdagszik a szegény
Járni kezd a béna ha hited van és gyermeket
fogan a meddő és a legsötétebb semmiben
nincstelenségben is ott lesz neked a Fény a
Világosság a Remény ha hiszel és ez lesz
a te perced a te órád a te csillagórád ami a
legszebb legmagasztosabb egy ember így a
te életedben is ami nem jön vissza soha többé
ez lesz az a pillanat amikor értsd jól megfertőz
téged az Igazság és a másság és innentől
bárhol éltél addig sohasem fogsz tudni már
visszatérni teljesen visszailleszkedni a régi
életedbe igazi hit és bizalom nélkül viszont ő
sincs és te sem vagy te sem leszel hit bizalom
és szeretet nélkül igen ennyi csak ennyi ha te
nem szereted őt ő akkor is szeret ha meg is
inogsz a hitedben ő akkor is bízik benned
Az ő bizodalma végtelen soha véget nem érő
még akkor is tart amikor nem is gondolnád
és ha belenézel ebbe a revisztába látni fogod
hogy ki az aki megtalálta az Igazságot látni
fogod az arcokon a derűt mosolyt szeretetet
látni fogod hogy még a táj is ilyen a házak is
ezt a jóérzést békét jóságot és a nyugalmat
árasztják magukból mert Igazság csak egy
van csak az ő Igazsága és ennek te is majd
a birtokosa lehetsz mert ott van a kulcs nálad
csak elő kell venned el kell fordítanod abban
a zárban és be kell lépned az Üdvösségbe…
(Megjelent az Alföld 2025/10-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Márián Gábor fényképe.)
Hozzászólások