Akiket a föld magából kiforgatott
pelargonium
dédanyám keze
esténként
elfeketedik
kötényét derekára húzza
kaspókból muskátlit kapar
gyökerüket a lépcső
pereméhez veri
a szétguruló rögök után néz
majd felegyenesedve
pincébe hordja őket
fejjel lefelé akasztja
a plafonra
gyertyafényben látni csak
a virágok mellett lógunk mi is
tegnapelőtt mamámat
tegnap anyámat
ma engem
bokáinknál fogva forgatott
a pinceplafonnak
szájában szirom
szemét zsálya és babérlevél
takarja
salvia, laurus
rongybabák haját
simítja
felajzott istened
ruhájukat
fehérre cseréli
ujjukra
fonalat köt
ajkaik közül
szót fakaszt
salvia laurus
magot nevelsz
salvia laurus
rügyet nevelsz
fonaltestüket
méhtájban
húzza szorosra
kézre lábra
görcsöt köt
végtagjaikat
lógni
lógásukban
megfeszülni
hagyja
salvia laurus
leányt nevelsz
salvia laurus
asszonyt nevelsz
istened keze
tenyered
nézése
tekinteted
lásd
gyermeked
ezzel a szemmel
ezzel a kézzel
ringatod
calendula
a ládafia üresen áll
mamám nevet
nevetése golgotavirág
évelőink szárát
keresztbe veti
elmeríti a méhviaszban
csepegteti
ellapítja
csavar rajtuk egyet
alhasunkat
körömvirággal keni
fekete hajunkból
földet fésül
harangszóval
csak a vihar érkezik
mondja
kezéből a fésű kiesik
szájáról ima száll
de gyertyát
nem mer gyújtani
dicentra
ezzel a kézzel
ezzel a szemmel
kérdezlek anyám
íriszem rózsabors
nyelved gránátalma
elhallgatja
a korai rügyezést
felmenőimet
akiket a föld magából
kiforgatott
jézus szíve nő a kertünkben
holdfényben látni csak
mellette fekszünk mi is
álmodban beszélsz
salvia laurus
nappal néma vagy
kezeidet mosod
derekadat
gyógynövényekkel borogatod
és már csak abban bízhatunk
a szó zárt ajkaink
közt is áttelel
(Megjelent az Alföld 2025/9-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Lévai Ádám tollrajza.)
Hozzászólások