Ház körüli munkák
62.
Ma valahogy nem bírok
magammal. Félóránként eszem,
egyetlen számot bőgetek a lejátszón,
utakat mélyítek a hóba.
Egy menetben jutok el a farakáshoz,
nyújtott kanyarral a sírig.
Még egyszer megnézem a postaládát,
és az önismétlés gyönyöréből
erőt merítve belátom,
hogy a gépinek beillő köddel együtt
mennyire nekem való mindez.
A hidegtől csordogáló könnyek
a doboló fülekkel.
Az a másik ritmus, ahogy suhancok
döngetik a holtág jégpáncélját.
Hozzáigazíthatom a lépteim,
azokhoz meg lelassíthatom
a mondatot, hogy borotvált férfi
beszélgetése lelkével korántsem kirívó,
napunk leszálló harmadában,
ízelítőnek, vagy bemelegítésül
inkább.
67.
Itt legalább illatos levegőbe
beszélek. Napirenden tartom,
hogy nem volt vihar előtti cikázás.
Hogy végignéztem egyenként
az útibőrönd szappant,
és a bicikliút mellett lépegető
búvárnak minek is köszöntem.
Tudva, milyen kis zajokra felriadnék,
ha csak álom volna mindez,
a legkisebb ellenállás irányába
mozgok. Az asztalt leszedve,
a rongyszőnyegen átgázolva
ott tartok, hogy mi kerülhetne
a megjegyzés rovatba, erről.
Ha már kiírom betűvel a hónapot,
rögzítem: a holt idényhez képest
nem volt rossz a hang vagy a beállás,
és jó ideig mind a két szemeddel
néztél.
(Megjelent az Alföld 2020/10-es számában.)
(Borítókép: Free-Photos képe a Pixabay-en.)
Hozzászólások