Osztozkodás
(Répartition – Consommation)[1]
I.
A vér a hasfalon át vájta ki magát,
az előzmények adtak rá okot,
eltérő igazságok szülik a vitát,
a szerelmes szó hagyhat csak nyomot.
A szomszédom elhagyta a lakásomat,
a konyhásnő megérkezett.
Ha magamnak vettem volna bútorokat,
nem történnének mindezek.
De minden történésre van okunk,
Jean egy macskaszembe vájta a kést.
Sodródó monádokat alkotunk;
osztozkodásért boldog lebegést.
II.
A mikrók közepére rejtik el.
A fogyasztók sorsa kikalkulálva,
minden pillanatra figyelni kell,
mert minden hibának túl nagy az ára.
Felírtam magamnak ma, hogy
holnap kell mosogatószer, hiszen
én is csupán ember vagyok:
az olcsóbb szemeteszsákot veszem.
Az életem állandó libikóka
a boltban, mert hiába haladok,
mindig egy lesz az indulási pontja,
csábítóak a színek, illatok.
Pult mögött álló, bajszos hentesek
mosolyognak mint a ragadozók,
a kerek arcuk foltokkal fedett:
csillogó szemekkel behódolok.
III.
Egy kóbormacska mellett mentem el,
üveges szemmel néz előre.
A macska a poros utcán hever,
rovarok másznak ki belőle.
Fiatal oroszlánfóka a térded,
ráfeszül a neccharisnya, ahogy
akarom az az, ahogyan te kéred:
a hiány az éjszakában ragyog.
Egy öreg proletárt látok, de haladok
tovább; keresi az eltűnt fiát,
a biztosítótól a már hitehagyott
forradalmárok sírhelyein át.
Asztalok közt cikázik a szemed
mint cső, egy tankfedélzeten,
volt, amikor kívántalak, lehet,
de nekem most lett elegem.
SZEDER H. RÉKA FORDÍTÁSA
[1] A fordítást Tótfalusi Ágnes lektorálta.
(Megjelent az Alföld 2021/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Stark István munkája.)
Hozzászólások